Dunaújvárosi Hírlap, 2021. április (32. évfolyam, 76-99. szám)

2021-04-14 / 85. szám

2021. ÁPRILIS 14., SZERDA HÁTTÉR 13 204 évvel ezelőtt született Laborfalvi Róza ünnepelt díva, Jókai Mór felesége A színésznő tehetsége a drámai szerepekben bontakozott ki Miskolcon Laborfalvi Benke Judit néven látta meg a nap­világot 1817. április 8-án La­borfalvi Róza magyar szí­nésznő, Jókai Mór első fele­sége, a realista magyar szín­játszás egyik úttörője, aki mint kitűnő drámai színész­nő beírta magát a magyar színháztörténelembe. Farkas Lajos szerkesztoseg@dunahirlap.hu TÖRTÉNELEM A nála nyolc év­vel fiatalabb Jókaival kötött házasságát Petőfi Sándor is hevesen ellenezte, annyira, hogy egyik levelében Labor­falvi Móricnak csúfolta egy­kori barátját, és gyenge em­bernek nevezte a későbbi író­­fejedelmet. Petőfi kétes múlt­ja végett kalandornak tartot­ta Laborfalvi Rózát, mert an­nak házasságon kívül lánya született Lendvay Mártontól, az akkori kor ünnepelt színé­szétől. Jókaival való találkozá­sa után viszont intézetbe adta az akkor már 13 éves gyerme­ket, ami nagyon nem tetszett a szabadságharc lánglelkű köl­tőjének, annyira, hogy még barátságuk megszakításával is fenyegette Jókait. A heves indulatok ellenére a házassá­got mégis megkö­tötték, és a szín­padhoz hasonlóan házaséletükben is Laborfalvi játszot­ta a domináns sze­repet, erős akarat­tal érvényesítette elképzeléseit, en­nek ellenére Jókai, aki szívből szerette hitvesét, róla mintázta meg regényei női főhőseinek döntő többsé­gét. A színházi világban is meghatározó egyéniség volt, riválisai közül többen inkább külföldre távoztak Laborfalvi Róza végett, mert nem tudták elviselni hatalomra törő stí­lusát. A szabadságharc buká­sa után viszont Jókai Mór so­kat köszönhetett feleségének, ugyanis segítségével kerülte el a bécsi udvar megtorlását. Nehéz gyermekkora volt Apja, Benke József székely származású teológus volt, aki nem találta fel magát az egy­ház kötelékeiben, hanem pá­lyát változtatott, és színész lett belőle, ami komoly anyagi nehézségek elé állította a csa­ládot. A kis Judit - aki csak később vette fel a Róza nevet - már korán megismerte azt, hogy milyen az éhezés, szeren­csétlenségére még édesanyját is elveszítette, attól kezdve ap­ja egyre durvábban bánt vele. Mindössze 16 évesen ő is a szí­nészi pályára lépett Döbrentei Gábor költő, királyi tanácsos, valamint a MTA tagjának biz­tatására. 1833-ban lépett elő­ször színpadra a budai Vár­színházban Komlóssy Ferenc színtársulatánál. Eleinte csak kisebb szere­peket kapott, alakításait nem is kísérte kirobbanó siker, fi­zetése pedig 25 forint volt. Ké­sőbb Kántorné Engelhardt An­na, a kor ünnepelt színművé­sze vette szárnyai alá, ugyan­is felfigyelt a fiatal lány zenei tehetségére. Apja továbbra is zsarnokoskodott felette, amit az akkor már Laborfalvi Róza névre változtatott fiatal, tehet­séges színésznő nem tudott el­viselni, ezért minden kapcso­latot megszakított családjával, majd új nevével egy új életet kezdett el. A siker nem maradt el, első nagyobb alakítása a Rolla halála színműben, Elvi­ra szerepében volt, már 1837- ben ünnepelt színésznő lett, és még abban az évben leszer­ződtette a Nemzeti Színház. A világot jelentő deszkákon 1837. augusztus 22-én a Pes­ti Nemzeti Színház megnyitá­sa alkalmával Laborfalvi Ró­za Eduard von Schenk Beli­zár című darabjában a hadve­zér hitvesét, Antoninát alakí­totta. A szerepet három nap alatt tanulta meg, kitűnő em­lékezőtehetséggel rendelke­zett. Az előadás pompásan si­került, sok nézőt elragadott szépsége, hangja, szavalóte­hetsége és alakítása. Az előa­dás ideje alatt bor­zasztó hőség volt, a közönség még a könnyű nyári ru­hában is alig tud­ta elviselni a forró­­ságot, addig Labor­falvi Róza fekete posztóból készült, térdig érő bő uj­jakkal, háromrőrös uszállyal és nyakig begombolt ruhában játszotta el a szerepét. Labor­falvi csillaga egyre emelke­dett, sok néző csak miatta járt színházba. Szépségére Vörös­marty Mihály is felfigyelt, ne­ki írta és ajánlotta fel az Árvízi hajós című versét, amit kéré­sére a már ünnepelt színésznő szavalt el először. Az 1838-as pesti árvíz idején ugyanis bá­ró Wesselényi Miklós mentet­te meg Laborfalvi és kislánya életét, majd Ráday grófék kas­télyában vészelték át azt a tra­gikus időszakot. A nagy fordulat Jókai Mórt már korábbról is ismerte, a fiatal jóképű író La­borfalvi végett járt színházba, és a színésznő összes előadá­sát megnézte. A későbbi „nagy mesélő” beleszeretett a nála nyolc évvel idősebb Laborfalvi Rózába. Mindkettőjük életé­ben a nagy fordulatot az 1848- as forradalom kitörése jelen­tette, ugyanis március 15-én a színházban a Bánk bánt ját­szották, de az előadás közben tüntetők nyomultak be, ami­ért az előadás félbeszakadt, azt követően felcsendült a Rá­kóczi induló, majd Egressy Gá­bor elszavalta a Nemzeti dalt, végül mindenki közösen elé­nekelte a Himnuszt. Laborfal­vi Róza akkor tűzte fel Jókai Mór mellére a piros-fehér-zöld kokárdát, amit Jókai a későbbi írásaiban „jegygyűrűnek” ne­vezett. Szerelemi viszonyuk, de még jobban azon döntésük, hogy még abban az évben ös­­­szeházasodnak, hatalmas vi­hart kavart. Jókai családja és barátja, Petőfi Sándor is elle­nezte ezt a kapcsolatot, az író édesanyja ezért a házasságért annyira megharagudott fiára, hogy kitagadta. Laborfalvi Róza 1848. au­gusztus 29-én mégis felesé­gül ment Jókaihoz, házassá­guk az ellentétes személyisé­gükből fakadó nehézségek el­lenére is egészen a nő halálá­ig tartott. Az 1848-49-es magyar sza­badságharc zűrzavarában Jó­kai Kossuthot támogatta, még Debrecenbe is követte a ma­gyar kormányt, ahol az Esti Lapok szerkesztésére kérték föl. A forradalom utolsó nap­jaiban elkeseredésében még az öngyilkossággal is fog­lalkozott, amikor is az eré­lyes feleségének köszönhető­en, aki lelket öntött belé, in­kább a bujdosást választot­ta. A győztes osztrák hatalom életre-halálra kereste Jókait, közben Laborfalvi pesti szín­házakban lépett fel, de ener­giája nagy részét mégis férje megmentésére szánta. Jókai Laborfalvinak köszönhetően megmenekült Az okos asszony hónapokon keresztül egy kis bükki falu­ban rejtegette Jókait, majd si­került neki Klapka Györgytől komáromi menlevelet szerez­nie, így Jókai Kovács János né­ven felkerült a várvédők lis­tájára, akik mind amneszti­ában és szabad elvonulásban részesültek, így a későbbi író­­fejedelem már 1849 karácso­nyán magához ölelhette szere­tett feleségét. Jókainak ezután az édesanyja is megbocsátott, amit egy zacskó aranydukát­­tal fejezett ki, így a béke hely­reállt a családban. Kezdetben Pesten Laborfalvi keresetéből éltek, lánya és Jókai között vi­szont nem volt felhőtlen a vi­szony, a fiatal nő, aki szintén színész szeretett volna len­ni, de tehetségtelen volt, néha bántóan is viselkedett az író­val szemben, aki akkor Sajó álnéven írt újságcikkeket. Jókai munkabírása hatal­mas volt, sorra születtek meg korszakalkotó regényei, mint az Egy magyar nábob, a Kár­­páthy Zoltán vagy az Erdély aranykora című művei, így anyagilag is jobbra fordult so­ruk. A Svábhegyen telket vet­tek, majd arra villát is építtet­tek. Teljesült az a vágyuk is, hogy saját tulajdonú lakásba költözzenek, ezért a Magyar utcában vásároltak egy házat, majd amikor Balatonfüreden jártak, Rózának megtetszett a nyaralóhely, így nemsoká­ra ott is vásároltak egy tel­ket. 1858 augusztusában Jó­kai vicclapot indított, Az Üs­tökös címmel, ami rögtön na­gyon népszerű lett. Elismert és ünnepelt emberek lettek 1857. szeptember 3-án La­borfalvi Róza vendégjátéká­val és Jókai Mór nyitóbeszédé­vel nyitotta meg kapuit a Mis­kolci Nemzeti Színház. Labor­falvi színészi tehetsége a drá­mai szerepekben bontakozott ki, legemlékezetesebb alakí­tása Gertrudis alakja volt a Bánk bánból, hosszú időn ke­resztül ezt a szerepet csak ő játszhatta. Több más szerep­ben is nagy sikert aratott, an­­­nyira, hogy az utána keletke­ző űrt a Nemzeti Színház so­káig nem tudta betölteni, vár­ni kellett egészen Jászai Mari megjelenéséig. Annak ellené­re, hogy Laborfalvi Róza mint Jókai felesége került be a ma­gyar köztudatba, drámai szí­nésznőként maradandót al­kotott. 1859-ben vonult vis­­­sza, ezután csak jótékony cé­lú előadásokon lépett föl, utol­só fellépése 1869. március 7-én volt, amikor is Szigligeti Ede A trónkereső című darab­jában Predszláva szerepét ját­szotta el. Jókai Mórt 1869-ben az a megtiszteltetés érte, hogy a Szerelem bolondjai című regé­nyének egyik példányát sze­mélyesen adhatta át Erzsébet királynénak, továbbá Liszt Ferenc is ellátogatott az akkor már híres házaspárhoz. 1883. november 30-án Mis­kolcon Laborfalvi művészi pá­lyafutásának ötvenedik évfor­dulóján a híres színésznő is­mét színpadra lépett, akkor a magyar király arany érdem­kereszttel ismerte el addigi munkásságát. 1886-ban tüdőgyulladást kapott, amelyből ugyan fel­épült, de komplikációk jöt­tek közbe, így 1886. novem­ber 20-án hajnali négy órakor meghalt. Temetésére impozáns kere­tek között került sor, a menet a Nemzeti Színháztól indult végső nyughelyéig, a Kerepe­si úti temetőig. Jókai Mór 1899 szeptem­berében másodszor is meg­nősült, feleségül vette - ismét általános felháborodás köze­pette - a nála 54 évvel fiata­labb Nagy Bellát. Felhasznált irodalom: 190 éve született Laborfalvi Róza. muvesz-vilag.hu, 2007. április 9. Jókainé Laborfalvi Róza: Színészkönyvtár. (2012. ápri­lis 2-i dátummal az eredetiből archiválva). Laborfalvi Róza, Laborfalvi Benke Judit: Jókainé. Magyar életrajzi lexikon. Sőtér István: Jókai Mór; Franklin, Bp., 1941 (Magyar írók). https://cultura.hu/kultura/ laborfalvi-roza-elete/. Szabó László: Jókai élete és művei; Rákosi, Bp., 1904. Róza hónapo­kon keresztül egy kis bükki faluban rejte­gette Jókait Laborfalvi Róza színésznő - sokan csak miatta jártak színházba Fotó: folyoiratok.oh.gov.hu

Next