A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem almanachja, 1924-1925
Altisztek és szolgák
FÜGGELÉK Amíg Magyarország teljes épségében fennállott, egyetemünk anyagi ügyei a fejlődés útján egyenletesen haladtak előre és az ős Alma Mater mindig több és több anyagi támogatást kapott arra, hogy az emberiség tudományos művelődésének fejlesztő és irányító hatását magából mentül intenzívebben kiáraszthassa; kitört azonban a világháború, amidőn az emberiség nem a tudomány mécsénél, de az ágyak tüzénél és kórházakban elmélkedhetett az emberi sors tragikumáról; a háború szerencsétlen végződése után pedig 1918 őszén felborította állami életünket a Károlyi-féle forradalom és azt követőleg a vörös banditák bolsevista uralma tett tönkre mindent, szerencsétlen hazánkban. Leromlott a valuta, megingott az állami budget, betörtek a románok, csehek és szerbek és a zsidók hazátlan kazár szelleme a féktelen spekuláció terén oly közgazdasági nyomort fejlesztett, hogy a népek milliói és ezzel a mi egyetemünk is nyomorban tengődik. A világ egyik legnagyobb egyeteme voltunk, sőt a népességet tekintve, ma is az vagyunk, de ily közgazdasági pangás mellett mégis csak tengődünk. A 18-ik pont arra kíván választ, hogy a közeljövőre nézve mik a fejlesztésre vonatkozó terveink, nevezetesen minő új fakultásokat, tanszékeket és intézeteket kíván egyetemünk létesíteni? A 19-ik pont pedig arra nézve kíván felvilágosítást, hogy melyek azok a főbb anyagi akadályok, amelyek az egyetem fejlődésének útjában állanak ? E két pont közül az utóbbival előbb kell foglalkoznunk, mint az előbbivel. Mert csak akkor, ha ismerjük a fejlődés akadályait és azok elhárításának módját, lehet szó arról, hogy minő fejlesztési tervekkel kíván egyetemünk foglalkozni a jövőre nézve. Nem szabad elzárkózni az elől, hogy a választ férfias nyíltsággal és mellékkörülménnyel meg nem alkuvó őszinteséggel adjuk meg. Egyetemünk fejlődésének nemcsak akadálya, hanem tudományos életének elsorvasztója a magyar nemzetet mindenéből kiforgatott békeszerződés. Egyetemünknek nincsenek elegendő mértékben tudományos eszközei, melyek hiányában nemcsak hogy egyetemünk fejlődése nem biztosítható, de a visszaeséstől sem lehet megóvni. Az egyetem tanárai pedig az állam minden jóakarati és erőfeszítése dacára nélkülözésekkel küzdenek. A magyar tudományos élet, ha igen hatékony segítség igen sürgősen nem jön kívülről, menthetetlenül vissza fog hanyatlani, mert ma már egész kétségtelen, hogy azt a magyar állam mostani erőforrásaival régi színvonalán fenntartani nem képes, ami pedig a világkultúra nézőpontjából sem lehet közömbös. Magasztos gondolat volt tehát, hogy a Nemzetek Szövetsége egyik feladatává tűzte ki.