Az Eötvös Loránd Tudományegyetem értesítője, 1957-1958

1. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1957. szeptember 16-án tartott tanévnyitó közgyűlése

meg épületeink egy részét, hogy az Egyetem falai között erkölcsi védelmet és biztosnak vélt hadállásokat nyerjenek. Október 29-től az Egyetemi Ifjúság című lap a Diákok Forradalmi Tanácsa nevű szerv orgánuma lett s méginkább jobbra toló­dott. Az Egyetem törvényes vezetése, mikor lelkiismeretével össze nem férő lépések fedezését jelentette volna, ha továbbra is hivatalban marad, lemondott, akkor már az ún. forradalmi bizottságok szervezői követelték is az állami vezetés leváltását, a pártbizottság eltávolítását. Súlyos felelőssége Egyetemünknek is, hogy oktató-nevelő munkánk nem volt elég mély és meggyőző ahhoz, hogy ifjúsá­gunkat visszatartotta volna az ellenforradalom oldalára való sodródástól. Egyetemünk oktatói és hallgatói közül többen vettek részt — bár különböző mértékben — az ellenforradalmi eseményekben. Mindez növeli felelősségünket és az elkövetkező évek szakmai-nevelő munkájának előkészítésében sokkal több átgondoltságot és következetességet igényel az Egyetem vezetői­től. Nem kívánjuk az ellenforradalmi események egyetemi megnyilvánulásainak súlyát, politikai kártevését csökkenteni, mégis le kívánjuk szögezni, hogy nemcsak az Egyetem tanári kara — néhány kivételtől eltekintve —, de ifjúságunk tekinté­lyesebb része is hamarosan ráébredt az ellenforradalom igazi jellegére, és ha akadozva is, de a kijózanodás folyamata hama­rosan megkezdődött. Ez lett a kezdete az egyetemi munka újból való megindulásának. Az Egyetem épületei is súlyos károkat szenvedtek. Az általá­nos politikai nyugtalanság, a gazdasági nehézségek következ­tében a munka megindulása nem lehetett zavartalan. Az Egye­tem vezetői nagy erőfeszítéseket tettek a munka anyagi (épü­letek rendbehozatala, fűtőanyagról való gondoskodás) és szer­vezeti feltételeinek biztosítására, valamint az oktatás belső feltételeinek megteremtésére. A Rektori Tanács — mivel kez­detben nem érezte az egyetemi oktatók bizalmát,lemondását fenntartotta és az oktatásügyi kormánybiztos tudomására hozta. Ugyanakkor kötelességünknek éreztük a munka lanka­datlan folytatását, a Rektori Tanács úgyszólván minden héten ülésezett, szinte operatív bizottságként működött. Nehezítette az állami vezetés munkáját az a körülmény, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártnak nem volt egyetemi szervezete. Ennek hiányát az Egyetem vezetése akkor sajnálatosan nem ismerte fel. A Bölcsészettudományi Karon külön nehézségeket okozott az egyetemi autonómia kérdésének felelőtlen, demagóg szándékú felvetése. A karok munkáját az autonómia-tervezet

Next