Az Eötvös Loránd Tudományegyetem értesítője, 1972-1973

1. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1972. szeptember 19-én tartott tanévnyitó közgyűlése

sonlóan felismerte, hogy a korszerű tartalom csak új módszerek segítségével valósítható meg. Egyre inkább érvényre jut az elő­adások és a gyakorlatok helyes arányeltolódása az utóbbiak ja­vára, sok tanszék kis csoportokban oktat sikeresen, több tan­könyv, több segédeszköz áll évről évre rendelkezésünkre, leg­több helyen objektív vizsgáztatási módszerekkel is sikeresen kísérleteznek, a népszerű audovizuális technika is tért hódít. Ezen a téren azonban korántsem vagyunk elégedettek: a tan­széki konzervatizmus és bizonyos elavult hagyományok vissza­húzó hatása a képzés tartalma és módszere tekintetében egyete­münkön is éreztetik hatásukat. Tisztelt Ünnepi Közgyűlés! Változó korunk egyetemének néhány problémája felvázolá­sának sorában utoljára kívánok szólni az egyetemi hallgatóság, az ifjúság szerepéről. Eötvös Loránd­ több beszédében rámutatott arra, hogy az első európai egyetemek tulajdonképpen a tanuló­­ifjúság és a tanító testület spontán, önkéntes együtteséből ala­kultak ki. A tudománytörténet valóban számon tartja, hogy a középkortól kezdve szinte századunk küszöbéig az universitasnak egyenrangú alkotórésze, valódi gazdája volt a diákság: az egye­tem „universitas magistrorum et scholarium” volt. Mai törek­véseinknek tehát tradíciói vannak, méghozzá, nézetünk szerint, helyes hagyományai, és a tendencia is helyes: az egyetemi hall­gatóság aktív részt kíván az egyetem összes ügyeiből, különösen ami­­a saját képzését és jólétét illeti. Meggyőződésem, hogy a korszerű egyetem sajátos komplex integratív célját, csakis és egyedül a diákság tevékeny részvételével tudja elérni. Hazánk­ban már felnőtt egy generáció azóta, hogy megszüntettük a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumát. Az egyetem ter­meit megtöltő mai ifjúság, amelynek csaknem a fele eredetileg fizikai dolgozók gyermeke — bátran állíthatjuk — fizikai és pszichikus intellektuális értelemben egyaránt fejlettebb, éret­tebb, mint a régi egyetem diáksága. Magam és tanártársaim az elmúlt évek tapasztalatai alapján meggyőződtünk arról, hogy felnőtt, komoly nemzedékkel van dolgunk és helyes rendelke­zés volt a kari, valamint az egyetemi tanács hallgatói képvise­letének biztosítása. Ez az új intézkedés növeli a fiatalság fele­lősségérzetét és komolyságát és — valljuk be — a tanári testü­letet is jobb munkára ösztönzi. Egyben javítja az Egyetem ben­sőséges atmoszféráját, azt, hogy tanulóifjúságunk számára a szó nemes értelmében Alma Mater-ré váljon. 14

Next