Az Eötvös Loránd Tudományegyetem értesítője, 1972-1973
1. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1972. szeptember 19-én tartott tanévnyitó közgyűlése
sonlóan felismerte, hogy a korszerű tartalom csak új módszerek segítségével valósítható meg. Egyre inkább érvényre jut az előadások és a gyakorlatok helyes arányeltolódása az utóbbiak javára, sok tanszék kis csoportokban oktat sikeresen, több tankönyv, több segédeszköz áll évről évre rendelkezésünkre, legtöbb helyen objektív vizsgáztatási módszerekkel is sikeresen kísérleteznek, a népszerű audovizuális technika is tért hódít. Ezen a téren azonban korántsem vagyunk elégedettek: a tanszéki konzervatizmus és bizonyos elavult hagyományok visszahúzó hatása a képzés tartalma és módszere tekintetében egyetemünkön is éreztetik hatásukat. Tisztelt Ünnepi Közgyűlés! Változó korunk egyetemének néhány problémája felvázolásának sorában utoljára kívánok szólni az egyetemi hallgatóság, az ifjúság szerepéről. Eötvös Loránd több beszédében rámutatott arra, hogy az első európai egyetemek tulajdonképpen a tanulóifjúság és a tanító testület spontán, önkéntes együtteséből alakultak ki. A tudománytörténet valóban számon tartja, hogy a középkortól kezdve szinte századunk küszöbéig az universitasnak egyenrangú alkotórésze, valódi gazdája volt a diákság: az egyetem „universitas magistrorum et scholarium” volt. Mai törekvéseinknek tehát tradíciói vannak, méghozzá, nézetünk szerint, helyes hagyományai, és a tendencia is helyes: az egyetemi hallgatóság aktív részt kíván az egyetem összes ügyeiből, különösen amia saját képzését és jólétét illeti. Meggyőződésem, hogy a korszerű egyetem sajátos komplex integratív célját, csakis és egyedül a diákság tevékeny részvételével tudja elérni. Hazánkban már felnőtt egy generáció azóta, hogy megszüntettük a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumát. Az egyetem termeit megtöltő mai ifjúság, amelynek csaknem a fele eredetileg fizikai dolgozók gyermeke — bátran állíthatjuk — fizikai és pszichikus intellektuális értelemben egyaránt fejlettebb, érettebb, mint a régi egyetem diáksága. Magam és tanártársaim az elmúlt évek tapasztalatai alapján meggyőződtünk arról, hogy felnőtt, komoly nemzedékkel van dolgunk és helyes rendelkezés volt a kari, valamint az egyetemi tanács hallgatói képviseletének biztosítása. Ez az új intézkedés növeli a fiatalság felelősségérzetét és komolyságát és — valljuk be — a tanári testületet is jobb munkára ösztönzi. Egyben javítja az Egyetem bensőséges atmoszféráját, azt, hogy tanulóifjúságunk számára a szó nemes értelmében Alma Mater-ré váljon. 14