Az Eötvös Loránd Tudományegyetem értesítője, 1980-1981
1. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1980. szeptember 8-án tartott tanévnyitó közgyűlése
politikai helyzetében nagyon eltérő módon tudták érvényesíteni. Vajon ma mi jellemzi a hallgatók törekvéseit? Milyen egyetemet akarnak? Ha van elképzelésük, akkor van-e lehetőségük arra, hogy azt felelős fórumokon elmondják, küzdjenek valóra váltásukért. Ezekre a kérdésekre nagyon sok és sokféle, rendkívül leegyszerűsített válasz született. Az egyetemi hallgatók nem viselkednek közömbösen az intézmény munkájával, tanulmányaik körülményeivel szemben. Érzékenyek a változásokra, kritikusak a képzéssel szemben, jó ötleteik vannak a javításra. De tévednénk, ha ezt a hozzáállást tipikusnak, esetleg általánosnak vélnénk. Saját mozgalmi gyakorlatunkból tudjuk, hogy a hallgatók, csoportjaik rendkívül különböző mértékben nyerhetők meg a képzést jobbítani szándékozó politikai, közéleti, szakmai tevékenység számára. Szűk azoknak a köre, akik pl. tantervmódosítási munkálatokba kapcsolódnak be, igényes, a szokványos rutinmunkán túlmenő diákköri tevékenységet végeznek, vagy intézményen kívül, szakmunkásképző intézetekben, más ifjúsági rétegek között keresnek emberséget, szakmai tudást, politikai felkészültséget próbáló közművelődési jellegű cselekvési lehetőséget. Túl könnyen születik meg néha ebből a végletekig leegyszerűsített osztályozás: vannak hallgatók, akik hajlandók a közért és saját színvonalasabb kérésükért tenni is valamit, s vannak, akik nem. Túl könnyen csinálunk ebből tudati problémát, s a leküzdéséből egyszerű nevelési feladatot. Pedig igazából a gondok valódi okait, az érdekekben meglévő mozgatórugókat, az intézményi struktúrában, az egyetemre való bekerülés, az elhelyezkedés belső rétegződést módosító, átalakító hatásaiban meglévő politikai elemeket kellene feltárnunk, hogy értsük, miért pont úgy viselkedik a hallgató, ahogy éppen viselkedik, s hogy a helyzet megváltoztatását sem egyszerűen pedagógiai, felvilágosító feladatként határozzuk, meg, hanem kidolgozzuk az egyetem továbbfejlesztésének reális programját, az előbb egy-két szóval csak jelzett hatásmechanizmus negatív elemeinek megváltoztatására. A hallgatók tehát nagyon eltérő módon viszonyulnak a korszerű munkához, feltételeinek létrehozására. A KISZ feladata természetesen erősíteni azokat a törekvéseket, melyek a javítást célozzák, s küzdeni az igénytelenség ellen. Ez, mint mondtam nem egyszerű tudatformálási feladat. A KISZ-nek be kell kapcsolódni az egyetemi képzési rendszer, a struktúra, a kutatás, a követelményrendszer, a politikai felépítés korszerűsítésébe, hogy ezáltal hozzájáruljon a hallgatókat alakító tényezők pozitív megváltoztatásához. Van-e erre lehetőség? Mi, mint az egyetemi ifjúság egyetlen szervező, összefogó ereje rendelkezünk-e elég belső és külső lehetőséggel erre a politikai munkára. A belső tényezők most előtérbe fognak kerülni, hiszen e tanév folyamán lesz a KISZ X. kongresszusa, ahol számot kell vessünk politikai hatékonyságunkat, cselekvőkészségünket meghatározó belső adottságainkkal. Biztosan le kell számolnunk a munkánkat akadályozó bürokratikus, formális tényezőkkel, meg kell szüntetnünk olyan megkötöttségeket, amelyek ma már hátráltatják itt az egyetemen is az intenzív, komoly politikai cselekvést. Komolyan kell elgondolkodnunk azon, hogy nem egy homogén ifjúsággal van dolgunk, hanem a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből érkező, a legkülönbözőbb érdekeket hordozó csoportokkal, egyénekkel. Ezek csak példák. 10