Az Eötvös Loránd Tudományegyetem értesítője, 1984-1985

1. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1984. szeptember 3-án tartott tanévnyitó közgyűlése

szellemi teljesítményt objektíven mérlegelje, a tehetséget fölismerje, fejlessze, tegye elégedetté azzal, hogy az alkotáshoz teret és kritikát biztosít­­ és tegye önmaga eredményeivel szemben elégedetlenné, serkentse új munkára, új utak keresésére. „Még mielőtt meghalok, szeretnék rájönni arra, hogy mi is a szín" - mondotta Picasso. Kis társadalmunk kötelessége a nagy társadalommal szemben ennek a gondolkodói, kutatói alázatnak az érvényesítése. Hadd szóljak most azokhoz, akik munkámban támogattak. Életre szóló élmény volt velük dolgozni. A szó legnemesebb értelmében az igazi barátság élményét kaptam tőlük. Ezt a barátságot viszem magammal, és gazdagnak érzem magam. És most, Fülöp József rektor, akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegye­tem tradícióit követve, átadom a rektori láncot. Szívből kívánom, hogy egyete­münk szolgálatában tevékenykedve terveidet meg tudd valósítani, és örömet lelt ebben a felelősségteljes munkában. Fülöp József rektor Hagyománytisztelet, nyitottság, korszerűség címmel tar­totta meg tanévnyitó beszédét. Tisztelt Közgyűlés! Kedves Vendégeink! A rektori tisztség szimbólumainak hagyományos átvételekor mindenekelőtt köszönetet mondok az egyetem tanácsá­nak, valamint az illetékes párt- és állami szerveknek a bizalomért, hogy alkalmas­nak ítéltek e feladat megoldására. Kiváló elődeim példáját követve, minden erőm­mel azon leszek, hogy egyetemünk előrelépjen hivatásának betöltésében. Erősíteni és képviselni kívánom az egyetem oktatóinak széles körben tapasztalt törekvését, hogy megőrizzük haladó hagyományainkat, nyitottak legyünk a társadalom igé­nyei iránt, korszerű szellemben és módszerekkel oktassuk és neveljük hallgatóin­kat, valamint azt, hogy mielőbb megvalósuljon a jobb oktatási-nevelési feltétele­ket biztosító egyetemi rekonstrukció. Ehhez kérek további bizalmat és támogatást, a közös célokért kifejtett aktív együttműködést. Egyetemünk 350. tanévében - úgy gondolom - természetes, hogy évnyitó közgyűlésünkön is nagyobb súlyt kap a történelmi visszapillantás, a múlt tanulsá­gainak mérlegelése és a haladó hagyományok előtérbe állítása. Mindez azonban formális is lehetne, ha reform­törekvéseink gyakran gyenge hatékonysága nem figyelmeztetne arra, hogy a szükségessé váló újítások is csak a múlt tapasztalatai­nak figyelembevételével és a szellemi örökség értékeinek tiszteletben tartásával valósíthatók meg eredményesen. Az egyetem szertartásai, ünnepségei, jelvényei és tárgyi emlékei korunk esz­méihez, szellemi-társadalmi és gazdasági törekvéseihez igazítva, velük bensősé­gesen összekapcsolódva érzelmi töltésükkel erősítik a hivatástudatot, fejlesztik a közösségi szellemet és maradandó élményekkel gazdagítják életünket. Ünnepé­lyes keretet adnak az életben helytállók, az Alma Materre megbecsülést hozó pedagógusok, a kimagasló eredményeket elérő gyakorlati szakembrek, valamint a nemzetközi hírnevet szerzett tudósok iránti tiszteletünk kifejezésének. Leginkább mégis a progresszív szellemi örökség ápolására és gazdagítására szeretném a figyelmünket ráirányítani. Viszontagságos történelmünk az oka, hogy a nagy fellendülések korszakaiban létrehozott középkori egyetemeink hamar elenyésztek. Csak a Pázmány Péter által 1635-ben alapított nagyszombati egyetem vészelte át a később is megpróbáltatá­soktól terhes évszázadokat, és vált országos jellegű, korszakonként megújuló, a tudomány fejlődése, valamint a társadalmi igények szerint új oktatási irányokat kialakító universitássá, amely önálló testvér­intézményeket is útjukra bocsátott.

Next