Egyetemi beszédek, 1865-1866. tanév, Királyi Magyar Tudományegyetem

Schopper György rektor leköszönő beszéde és Laubhaimer Ferenc rektort búcsúztató beszéde

Tisztelt egyetemi közgyűlés! Bevégeztem azon pályát, melyet rendes tanári te­endőimen kivid az egyetemi karok képviselő testületének bizalma a lefolyt tanév tartamára számomra kitűzni kegyeskedett. Távol legyen tőlem, hogy tagadjam azt, hogy aggodalommal foglaltam el egy év előtt ezen el­nöki széket ; mert figyelve a római bölcsész azon in­telmére „illi qui ad maiora adspirat munia, considerandum est, quid negotii sit rei­­publicae gubernaculum sus­tinere“ *) — midőn számot vetnék magammal azon öntudatra ébredtem, hogy nem bírom azon tulajdonokat, melyek nehéz helyzetben vezéri szerepre képesítenek. Ma mi­dőn ezen egy évi pályámról lelépni kelletik, nem cse­kélyebb aggodalom foglalja el keblemet, minthogy meg nem engedtetik, hogy kormányzói tevékenységem színhelyéről szép csendesen visszavonulhassak, hanem minden oldalról az evangéliumi gazda azon szavai har­­sogtatnak fülembe : redde rationem villicatio­nis, ium enim non poteris villicare. **) Am. **_) Cicero Divin, in Verrem. **) Luk. XVI., 2.

Next