Egyetemi beszédek, 1865-1866. tanév, Királyi Magyar Tudományegyetem
Schopper György rektor leköszönő beszéde és Laubhaimer Ferenc rektort búcsúztató beszéde
Tisztelt egyetemi közgyűlés! Bevégeztem azon pályát, melyet rendes tanári teendőimen kivid az egyetemi karok képviselő testületének bizalma a lefolyt tanév tartamára számomra kitűzni kegyeskedett. Távol legyen tőlem, hogy tagadjam azt, hogy aggodalommal foglaltam el egy év előtt ezen elnöki széket ; mert figyelve a római bölcsész azon intelmére „illi qui ad maiora adspirat munia, considerandum est, quid negotii sit reipublicae gubernaculum sustinere“ *) — midőn számot vetnék magammal azon öntudatra ébredtem, hogy nem bírom azon tulajdonokat, melyek nehéz helyzetben vezéri szerepre képesítenek. Ma midőn ezen egy évi pályámról lelépni kelletik, nem csekélyebb aggodalom foglalja el keblemet, minthogy meg nem engedtetik, hogy kormányzói tevékenységem színhelyéről szép csendesen visszavonulhassak, hanem minden oldalról az evangéliumi gazda azon szavai harsogtatnak fülembe : redde rationem villicationis, ium enim non poteris villicare. **) Am. **_) Cicero Divin, in Verrem. **) Luk. XVI., 2.