Egyetemi beszédek, 1869-1870. tanév, Királyi Magyar Tudományegyetem
Pollák János rektor leköszönő beszéde és Laubhaimer Ferenc rektort búcsúztató beszéde
Nagytekintetű Egyetemi Közgyűlés ! Az egyetemi rectorság egy évi tartamának fövényóráján az utolsó homokszemek peregnek le, midőn jelenleg szót emelve e minőségbeni hivatalos tisztkedésemre rövid visszapillantást vetek, s annak élményei fölött futólagos szemlét tartok. Az utolsó szónak elhangzásával más kezekbe megyen át a hatalom is, melylyel feledhetlen collegialis érzület, örök becsű bizalom ruházott föl. A tünékeny élet emléktáblájára csak örömnapokat vésni nem lehet osztályrésze a halandónak ; ritka szerencse az is, hogy rajta az örvendetesb események aranybetűi túlragyogják számra nézve a gyászjelzőket, melyek a megcsalatott, kijátszott remények szintannyi sírkövei. De lehet mégis egyes embernek életében hosszabb időfolyam, melyben reá nézve mintegy le volt kötve a nagyobb viharok zúgó hatalma, és csak lengerephúr siklott el a víztükör fölött, mélyen máskor másokra nézve tajtékzó hullámok tornyosultak föl. Midőn egy év előtt ép e mai napon az egyetemi kormánynak diszes székét elfoglaltam, gyötrőbb aggály nélküli reményem mellett is, számbavéve az