Egyetemi beszédek, 1869-1870. tanév, Királyi Magyar Tudományegyetem

Pollák János rektor leköszönő beszéde és Laubhaimer Ferenc rektort búcsúztató beszéde

Nagytekintetű Egyetemi Közgyűlés ! Az egyetemi rectorság egy évi tartamának fö­vényóráján az utolsó homokszemek peregnek le, mi­dőn jelenleg szót emelve e minőségbeni hivatalos tisztkedésemre rövid visszapillantást vetek, s annak élményei fölött futólagos szemlét tartok. Az utolsó szónak elhangzásával más kezekbe megyen át a ha­talom is, melylyel feledhetlen collegialis érzület, örök becsű bizalom ruházott föl. A tünékeny élet emléktáblájára csak örömnapo­kat vésni nem lehet osztályrésze a halandónak ; ritka szerencse az is, hogy rajta az örvendetesb események aranybetűi túlragyogják számra nézve a gyászjelző­ket, melyek a megcsalatott, kijátszott remények szint­annyi sírkövei. De lehet mégis egyes embernek éle­tében hosszabb időfolyam, melyben reá nézve mint­egy le volt kötve a nagyobb viharok zúgó hatalma, és csak lenge­rephúr siklott el a víztükör fölött, mé­lyen máskor másokra nézve tajtékzó hullámok tor­nyosultak föl. Midőn egy év előtt ép e mai napon az egye­temi kormánynak diszes székét elfoglaltam, gyötrőbb aggály nélküli reményem mellett is, számbavéve az

Next