Egyetemi beszédek, 1877-1878. tanév, Királyi Magyar Tudományegyetem
Laubhaimer Ferenc rektor leköszönő beszéde
Mélyen tisztelt Gyülekezet ! A szokás által szentesített kötelességet teljesítek és rectori tisztem utolsó teendőjét végzem, midőn a múlt és jelen, a lefolyt tanév és a megkezdendő új iskolai évnek közös határán a múltra még egyszer visszatekintve beszámolok. A lefolyt év kiválóbb eseményeinek rövid feltüntetésén kívül a lelépő rectorok ez alkalommal a számokat szokták beszéltetni, melyek csoportosításából, ha a múlttal történik egybehasonlítás, kiderül, hogy főtanodánknak a lefolyt tanévben is nemcsak tanulói szaporodtak, hanem tanítói kara is kiváló erőkkel gyarapodott, hogy a hallgatók szorgalmát, iparkodását feltüntető szigorlatok, egyéb vizsgák és tudott fokok számának arányával nincs okunk elégedetleneknek lenni, hogy a főtanoda céljainak előmozdítására közoktatásügyünk nagyméltóságú vezetője semmi gondot és fáradságot nem kímért, és hogy nemes intenzióinak megvalósításához a törvényhozás is, az ország pénzügyeinek kedvezőtlen volta mellett is, nagylelkűen hozzájárult. A rectori jelentéshez csatolandó irodalmi munkásságról a toldalék pedig alkalmat fog nyújtani annak megbírálhatására, hogy ezen, mint buzgó hivatali elődöm elnevező, az egyetem szellemi életének legmagasb nyilvánulásai mennyire feleltek meg a várakozásnak. A lefolyt tanévben a tanítással (51 rendes, 18 rendkívüli, 50 magántanár, 5 helyettes tanár, 24