Egyetemi beszédek, 1882-1883. tanév, Királyi Magyar Tudományegyetem

Apáthy István rektor leköszönő beszéde

Mélyen Tisztelt Gyülekezet! A fényes rectori állással járó utolsó tisztet tel­jesítem, midőn számot adva az egyetemi tanács mű­ködéséről, egyúttal a lefolyt tanév történetének rövid, de hűséges vázolását megkísérlem. Teszem pedig ezt annál nagyobb örömmel és megnyugvással, mert hi­tem és tapasztalásom szerint, tudomány­egyetemünk a lefolyt tanév alatt sem mulasztott el semmit arra nézve, hogy a hozzá kötött várakozásnak ép úgy, mint fontos nemzeti és culturális missiójának, minél inkább megfelelhessen. És ha az elért eredményt tekintve, a lefolyt évet nem sorozhatjuk is azok közé, melyek anyaintézetünk történetében korszakot alkotnak, an­nak jelentőséget kölcsönözhet maga azon tény, hogy a szóban levő esztendő végeredményeként, a fok­o­­z­a­t­o­s h­a­l­a­d­á­s­t a tudomány­ágak minden körében constatálhatjuk. Az ilyen eredmény nem gyorsan, de annál biztosabban vezet a czélhoz ; hisz örökké igaz marad az, hogy : gutta cavat lapidem, non vi, sed saepe cadendo. A lefolyt tanév története gyászlappal kezdődik, m. t. Gyülekezet. 1881. évi szept. hó 5-én kisértük örök nyugalomra néhai dr. Ruzsicska N. .János­nak, a budapesti egyetem hittani karánál, az egyház-

Next