Egyetemi beszédek, 1882-1883. tanév, Királyi Magyar Tudományegyetem
Apáthy István rektor leköszönő beszéde
Mélyen Tisztelt Gyülekezet! A fényes rectori állással járó utolsó tisztet teljesítem, midőn számot adva az egyetemi tanács működéséről, egyúttal a lefolyt tanév történetének rövid, de hűséges vázolását megkísérlem. Teszem pedig ezt annál nagyobb örömmel és megnyugvással, mert hitem és tapasztalásom szerint, tudományegyetemünk a lefolyt tanév alatt sem mulasztott el semmit arra nézve, hogy a hozzá kötött várakozásnak ép úgy, mint fontos nemzeti és culturális missiójának, minél inkább megfelelhessen. És ha az elért eredményt tekintve, a lefolyt évet nem sorozhatjuk is azok közé, melyek anyaintézetünk történetében korszakot alkotnak, annak jelentőséget kölcsönözhet maga azon tény, hogy a szóban levő esztendő végeredményeként, a fokozatos haladást a tudományágak minden körében constatálhatjuk. Az ilyen eredmény nem gyorsan, de annál biztosabban vezet a czélhoz ; hisz örökké igaz marad az, hogy : gutta cavat lapidem, non vi, sed saepe cadendo. A lefolyt tanév története gyászlappal kezdődik, m. t. Gyülekezet. 1881. évi szept. hó 5-én kisértük örök nyugalomra néhai dr. Ruzsicska N. .Jánosnak, a budapesti egyetem hittani karánál, az egyház-