Egyetemi beszédek, 1892-1893. tanév, Királyi Magyar Tudományegyetem
Eötvös Loránd rektor leköszönő beszéde
Tisztelt gyülekezet! E mai ünnepen, egy új egyetemi év kezdetének ünnepén, én s velem együtt lelépő tiszttársaim a múltat képviseljük. Csak arra vonatkozhat néhány szavam. Csendes év volt az elmúlt. Az események, melyeket annak folyamából az egyetem történetírója majdan feljegyezni fog s melyekről jelentésem itt alant következik, alig válnak ki a mindennapiak egyformaságából. Csendes év volt, de a szakadatlan munkásság éve. Csendes év s azért mégis emlékezetes, nemcsak nekem, ki annak lefolyása alatt mint rector hivatalbeli szolgálatommal leróhattam valami keveset azon hála adójából, melylyel egyetemünknek bőkezű adományaiért mint tanár tartozom, de emlékezetes valamennyiünknek, kik nem feledhetjük, hogy ez az év felséges Uralkodónknak Magyarország királyává koronáztatása s alkotmányos szabadságunk helyreállítása óta a huszonötödik országszerte ünnepelt év volt. Politikai események nem sokban változtatják meg az egyetem életének rendjét, olyan kérdések, melyek egy nemzet hivatott és nem hivatott poli.