Egyetemi beszédek, 1893-1894. tanév, Királyi Magyar Tudományegyetem
Az egyetem története. Beszéd, melylyel Dr. Breznay Béla az egyetem igazgatásáról lelépett
Önkéntelenül eszünkbe kell hogy jusson itt intézetünk központi építkezése. De ez az ügy éppen a lefolyt iskolai év alatt oly szerencsés stádiumba jutott, hogy most már bizalommal tekinthetünk a megoldás helyessége elé. Központi épületünk czélszerű és monumentális lesz. Ezért a meggyőződésért küzdöttünk rektorságom egész éve alatt mindnyájan. E meggyőződés biztosítása, öntudatom sugallata szerint, rektorságomnak legszebb vívmánya. Nm, közoktatásügyi kormányunk az egyetemi építkezések ügyében egybehívott enquéte tárgyalásainak eszközlése által nagy szolgálatot tett az egyetemnek, az országnak és önmagának. Magyarországnak, 1. gyülekezet, ha Nyugat- Európa mértékét alkalmazzuk magunkra, tulajdonképpen nem három, hanem kétszer három, vagyis öt-hat tudományegyetemre van szüksége. De nem tüstént, hanem fokozatosan, egy-két nemzedék idejére beosztva a felállítást, a szervnt, a mint szellemben és vagyonban a mostanihoz képest óriássá meggazdagszik társadalmunk. Csak akkor, igenis csak akkor lesz hatalmas, termékeny verseny és bő válogathatás fent a tanárok körében; csak akkor fog bekövetkezni az ifjúságra nézve is az egyetemi nevelés-tanításnak normális állapota, az, hogy az ifjúság kellő megoszlása és így kellő felkarolhatása folytán minden ifjú teljes egyéni tudományos nevelésben részesülhet tanárai részéről. Addig is azonban mindenekelőtt tudományegyetemünket itt a fő- és székesvárosban kell kiépíteni külsőleg, azaz ellátni kellő épületekkel, és kibővíteni bensőleg, azaz igazi „scientiarum univer-