Egyetemi beszédek, 1898-1899. tanév, Királyi Magyar Tudományegyetem
Herczeg Mihály rektor leköszönő beszéde
Mélyen tisztelt egyetemi közgyűlés! Tudományegyetemünk második századában folyton követtetik az a szokás, hogy a lelépő rector visszapillantást vet az elmúlt év történetére, eseményeire. Ámbár rövid vázlatban, mert ilyen nagy intézet élén csak egy évet töltvén, szélesebb arányú és behatóbb tárgyalások keresztülvitelére sem idő, sem a szükséges tényező nem állott rendelkezésre. Az az egy év, melyet a rectorok hivatalukban eltöltenek, alig elég arra, hogy egyes fontosabb eszmét, vagy reformot születni, vagy fogamzani lássanak. Néhány hónapos működés alig elég arra, hogy el lehessen róluk a költővel mondani: „Tettük sugára átragyog időn, enyészeten!“ Épen azért a rectori működés tartamára nézve már mintegy 15 év előtt 1883-ban egyik magas ministeri leiratban vettetett föl a kérdés: váljon az egyetem jelenlegi szervezete s ebben az évenként és karonként váltakozó rectorság megfelel-e a közigazgatás mai értelemben vett emelkedettebb igényeinek; avagy helyes-e, hogy míg az egyes karok újra megválaszthatják az ő dékánjaikat, ez a lelépő rectorra nézve meg nem történhetik, — a rectornak épen akkor kelletvén helyt engedni más részére, mikor már némileg beletanult az ügyvezetésbe.