Egyetemi beszédek, 1920-1921. tanév, Királyi Magyar Tudományegyetem
Hanuy Ferenc rektor ünnepi beszéde
Ez a téma azonban a reálpolitikust és gyakorlati jogászt is érdekli. Ennek a témának meg nem értése vagy félreértése ugyanis akárhányszor egy csapással az emberek egész tömegét foszthatja meg jogaiktól, államokat és nemzeti társadalmakat forgathat ki sarkaikból és a jogszemély természetes képviseletén kívül álló uzurpatort ültetheti be a cselekvőképtelennek tekintett erkölcsi személy jogainak birtokába és a tíz körmével is a védelemre elszánt természetes képviseletet megfoszthatja (annak a lehetőségétől is,agy az erkölcsi személy, a jogi személy, a közület joga és vagyona ősi rendeltetésében megtartassák és a mindent elnyelő fiskalizmusnak fel ne áldoztassék. A több egyén társulásából származó összegységnek, az államon belül álló közületnek eszméjére első ízben a régi görög Stoa bukkant reá. A Stoa ugyanis és vele a régi és újabb stoikusok, Seneca és M. Aurelius Antoninus is, a testeket három csoportba osztották: 1. corpora unita (continua, ocouma irroutra), 2. corpora composita (annexa, oá aura tropufiera), 3. corporae distantibus( {opuma ix Sitarcorcor) , és pedig a stoikusok az első csoportba az egyént és a világmindenséget, a másodikba az egymással összefüggő élettelen dolgokat, a harmadik csoportba pedig az emberi közületeket osztották be. Ebben a stoikus osztályozásban a római jogtudomány alkalmas, még a középkori legisták által is használt műszavat kapott (aceua, corpus) az összes nem fizikai személyeknek, jelesül a közületeknek megnevezéséhez. Hihetőleg már Cicero is, mikor az államról 1 Seneca, Epist. 102. 6 . M. Aur. Antoninus: Ad seipsum IX..