Egyetemi beszédek, 1921-1922. tanév, Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem
Timon Ákos rektor székfoglaló és tanévnyitó beszéde
és működik, hirdetvén az ő dicsőségét és lángeszének termékenyítő erejét. De nemcsak a magyar irodalom tekinti őt magáénak, nemcsak a keresztény és nemzeti irányt követő írók tisztelik őt ma is, mint atyamesterüket, hanem épen úgy magukénak tekintik és követendő mintaképül tisztelik őt a hittudósok, a hitszónokok, akik őt mint a „bíboros magyar Cicerót“ ünnepük, az államférfiak, a diplomaták és mi magyar jogászok, az ezeréves államalkotó magyar nemzet jogrendjének kutatói és művelői, sőt azok is, akik a magyar nemzet kultúrájának bármely irányú fejlődésével foglalkoznak. Hatalmas szellemének ilyen sokirányú és rendkívül gazdag tartalmú megnyilvánulása úgyszólván lehetetlenné teszi, hogy egyetemünk nagy alapítójának minden irányban kifejtett áldásos tevékenységét, rektori székfoglalóm keretében az ő érdemei nagyságának megfelelően méltathassam; épen azért csakis az ő jogászi tevékenységének ismertetésére szorítkozom és azon érdemei kiemelésére, amelyeket magas állásában, mint Magyarország első főpapja, mint bíbornok-érsek s mint a koronás királyok bizalmas tanácsadója, történelmileg kifejlődött évszázados nemzeti jogrendünk védelmében szerzett és ezáltal magának ércnél örökebb emléket emelt. Pázmány Péter egész életműködésére, de különösen jogászi tevékenységére döntő befolyású volt a családi tűzhely, az ősmagyar nemesi családból származás. Amint már Fraknóit igen helyesen kiemeli, Pázmány szülővárosából, Nagyváradról, Szent László városából vitte magával vallásos buzgalmát és harci vágyát, tiszta ázsiai, vagyis turáni magyar jellemét. Fraknói: Pázmány Péter (Tört. Életrajzok.) 16. 1.