Egyetemi beszédek, 1921-1922. tanév, Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem

Timon Ákos rektor székfoglaló és tanévnyitó beszéde

és működik, hirdetvén az ő dicsőségét és lángeszének termékenyítő erejét. De nemcsak a magyar irodalom tekinti őt magáé­nak, nemcsak a keresztény és nemzeti irányt követő írók tisztelik őt ma is, mint atyamesterüket, hanem épen úgy magukénak tekintik és követendő minta­képül tisztelik őt a hittudósok, a hitszónokok, akik őt mint a „bíboros magyar Cicerót“ ünnepük, az államférfiak, a diplomaták és mi magyar jogászok, az ezeréves államalkotó magyar nemzet jogrendjének kutatói és művelői, sőt azok is, akik a magyar nemzet kultúrájának bármely irányú fejlődésével foglalkoznak. Hatalmas szellemének ilyen sokirányú és rend­kívül gazdag tartalmú megnyilvánulása úgyszólván lehetetlenné teszi, hogy egyetemünk nagy alapítójának minden irányban kifejtett áldásos tevékenységét, rektori székfoglalóm keretében az ő érdemei nagyságának megfelelően méltathassam; épen azért csakis az ő jogászi tevékenységének ismertetésére szorítkozom és azon érdemei kiemelésére, amelyeket magas állásában, mint Magyarország első főpapja, mint bíbornok-érsek s mint a koronás királyok bizalmas tanácsadója, tör­ténelmileg kifejlődött évszázados nemzeti jogrendünk védelmében szerzett és ezáltal magának ércnél örökebb emléket emelt. Pázmány Péter egész életműködésére, de külö­nösen jogászi tevékenységére döntő befolyású volt a családi tűzhely, az ős­magyar nemesi családból szár­mazás. Amint már Fraknóit igen helyesen kiemeli, Pázmány szülővárosából, Nagyváradról, Szent László városából vitte magával vallásos buzgalmát és harci vágyát, tiszta ázsiai, vagyis turáni magyar jellemét.­­ Fraknói: Pázmány Péter (Tört. Életrajzok.) 16. 1.

Next