Egyetemi beszédek, 1927-1928. tanév, Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem
Finánczy Ernő rektor székfoglaló és tanévnyitó beszéde
Nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi miniszer úr! Tekintetes egyetemi Tanács! Tisztelt egyetemi közgyűlés! Székfoglalóm tárgya oly közművelődési kérdés, mely az utolsó két évszázad alatt világszerte mélyreható és heves küzdelmeket támasztott: a klasszikus nyelvek és irodalmak tanításának kérdése. Szinte végeszakadatlan azoknak az irodalmi termékeknek sora, melyeknek szerzői a legkülönbözőbb szempontokból foglalkoztak e tárggyal: korunk szellemi életének magaslatain járó bölcselők ép úgy, mint a gyakorlati viszonyokat mérlegelő kultúrpolitikusok, továbbá hivatásos nevelők, az egyes szaktudományok képviselői, s nem utolsó sorban a filológia céhszerű munkásai, egy félszázaddal ezelőtt még benti possidentes, most minden oldalról szorongatott, örökös védekezésre kényszerült, elszánt bajvívók. Nyilván a problémának ez a közérdekű, a legszélesebb köröket izgató természete késztette mélyen tisztelt hivatali elődömet, a múlt tanévi Magnificus Rector urat, a magyar orvos- és természettudományok nagyérdemű képviselőjét is arra, hogy e tárgyról néhány hónappal ezelőtt az egyetem ünnepi közgyűlésén értekezzék. Ha mindezeknek az előzményeknek teljes tudatában, a mai napon mégis a klasszikus nyelvek és irodalmak tanítását választom székfoglaló beszédem tárgyául, ezt nem azzal a célzattal teszem, hogy az idevágó 1.