Egyetemi beszédek, 1930-1931. tanév, Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem
Doleschall Alfréd rektor leköszönő beszéde
k hamar megnyugodtak és Egyetemünkön mindvégig a legteljesebb rend és nyugalom honolt. Nem mulaszthatom el, hogy amint rektori működésemnek úgyszólván első nyilvános megnyilatkozása az volt, mellyel a hallgatóságot a zavartalan rendnek és fegyelemnek kötelmeire kellett figyelmeztetnem, úgy a mai napon, amikor erről a helyről visszaszólíthatlanul utolsó alkalommal aposztrofálhatom meg a Pázmány Egyetem inkorporált polgárait, nekik köszönetet ne mondjak azért, hogy komolyságukba vetett bizalmamat már első intő szavamra igazolták volt, hogy a készülő rendellenességeket saját eszközeikkel már csirájukban elfojtották és ezzel annak tanúbizonyságát szolgáltatták, hogy az egyetemi hatóságoknak és a társadalomnak legmesszebbmenő jóakaró támogatására méltóak. A beiratkozott egyetemi hallgatóság az 1928/29. tanévvel szemben megfogyatkozott, az I. félévben 306-tal, a II-ban 162-vel. Minekutána az első félévben felvehetők száma a karok meghallgatása után kormányhatóságilag a hittudományi Karon 50-ben, a jog- és államtudományi karon 500-ban, az orvostudományin 200-ban, a bölcsészettudományin 310- ben, a gyógyszerészhallgatóké 70-ben, a rabbi jelölteké pedig hivatalból 20-ban lett meghatározva, a hallgatók száma az I. félévben 5752 (132 a hittud., 2225 a jogtud., 1393 az orvostud. és 1902 a bölcsészettud. Karon), a II. félévben 5562 volt (123 a hittud., 2149 a jogtud., 1367 az orvostud. és 1923 a bölcsészetud. karon). A létszámcsökkenés, mint azt már huzamosabb idő óta következetesen észlelhetjük, a jogi és az orvostudományi karon eléggé szembeötlő, a két félévet egybevetve közel 10%-os.