Egyetemi beszédek, 1945-1946. tanév, Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem

Frigyesi József rektor leköszönő beszéde

FRIGYESI JÓZSEF DR. 1944-45. TANÉV II. FÉLÉVI RECTOR MAGNIFICUS BESZÁMOLÓ BESZÉDE Tisztelt Egyetemi Közgyűlés! Midőn mai ünnepi közgyűlésünket megnyitom, tisz­telettel köszöntöm Zsedényi Béla­ urat, a Nemzetgyűlés és a Nemzeti Főtanács elnökét, a Vallás- és Közoktatás­ügyi Miniszter képviselőjét, a társegyetemek, valamint más főiskolák és tudományos intézetek képviselőit, Bu­dapest székesfőváros képviselőjét. Szívből üdvözlöm az Egyetemi Tanács tagjait, valamennyi tanártársamat, nagyon tisztelt vendégeinket és szeretettel köszöntöm az egyetem­i hallga­tóságot. A rendkívüli időkre és helyzetre, melybe Hazánk­kal, fővárosunkkal együtt természetesen Egyetemünk is került, jellemző, hogy ma, amikor búcsúzom a rektori munkakörömtől, először van, alkalmam ünnepélyes kere­tek között a nyilvánosság és tanártársaim előtt megje­lenni. Azt ma Hazánkban senki előtt sem kell indokolni, hogy ünnepélyes összejövetelekre az elmúlt évben nem volt okunk, hangulatunk, de­ arra való termünk sem. A rektori tisztség és méltóság mindig nagy meg­tiszteltetést jelentett annak számára, akit azzal tanár­társai megtiszteltek. Az elmúlt évben azonban, mint saj­nos, Egyetemünk történetében már többször ez nemcsak megtiszteltetést, hanem nagy gondot, óriási felelősséget

Next