Egyetemi beszédek, 1945-1946. tanév, Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem
Frigyesi József rektor leköszönő beszéde
FRIGYESI JÓZSEF DR. 1944-45. TANÉV II. FÉLÉVI RECTOR MAGNIFICUS BESZÁMOLÓ BESZÉDE Tisztelt Egyetemi Közgyűlés! Midőn mai ünnepi közgyűlésünket megnyitom, tisztelettel köszöntöm Zsedényi Béla urat, a Nemzetgyűlés és a Nemzeti Főtanács elnökét, a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter képviselőjét, a társegyetemek, valamint más főiskolák és tudományos intézetek képviselőit, Budapest székesfőváros képviselőjét. Szívből üdvözlöm az Egyetemi Tanács tagjait, valamennyi tanártársamat, nagyon tisztelt vendégeinket és szeretettel köszöntöm az egyetemi hallgatóságot. A rendkívüli időkre és helyzetre, melybe Hazánkkal, fővárosunkkal együtt természetesen Egyetemünk is került, jellemző, hogy ma, amikor búcsúzom a rektori munkakörömtől, először van, alkalmam ünnepélyes keretek között a nyilvánosság és tanártársaim előtt megjelenni. Azt ma Hazánkban senki előtt sem kell indokolni, hogy ünnepélyes összejövetelekre az elmúlt évben nem volt okunk, hangulatunk, de arra való termünk sem. A rektori tisztség és méltóság mindig nagy megtiszteltetést jelentett annak számára, akit azzal tanártársai megtiszteltek. Az elmúlt évben azonban, mint sajnos, Egyetemünk történetében már többször ez nemcsak megtiszteltetést, hanem nagy gondot, óriási felelősséget