A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 3. KÖTET (1885-1886)
1885. – 7. szám: Emlékbeszéd Davis József Bernát k. tag felett Lenhossék József r. tagtól
62 LENHOSSÉK JÓZSEF sem ismerősei, sem barátai, sem a mélyen sújtott apa többé róla hírt nem hallott. Ez DAVIS rövid élettörténete. Hogy azonban, mint egyszerű, vidéki városban élő gyakorló orvos, ki e mellett a községorvosi teendőket is végezte, miként küzdötte fel magát egy elsőrangú craniolog jól megérdemlett és halhatatlan hírnevére, azt megfejteni a következők feladata. 3. §. Már korán mutatkozott DAVIS-ban az érdeklődés idegen népfajok iránt, a vágy ezek sajátságaival közvetetlen tanulmányozás útján megismerkedni. A véletlen, midőn a sebészi tanfolyamot elvégezte, már 19 éves korában kedvező alkalmat szolgáltatott neki, mely ezen érdeklődésének gazdag tápot nyújthatott. E mozzanatot voltaképen életleírásánál kellett volna említenem, de minthogy tudományos fejlődésére befolyással volt, legyen szabad itt felhoznom. Egy nagyobb hajó, mely az éjszaki tengerre cápavadászatra volt menendő, sebészt keresett ez útra. DAVIS kapva kapott ez alkalmon és elfogadtatott. Ezen, aránylag rövid utazása alatt, a komoly irányú ifjú látköre erősen szélesbedett, tapasztalatai nevezetesen gyarapodtak, s ami érdeklődésének főtárgyát illeti, alkalma nyílt Európa éjszaki partjainak és szigeteinek lakóit bár még gyakorlatlan, de élesen látó szemmel tanulmányozni. Ezen útjának tudományos eredménye még nem lehetett, de hathatósan előmozdította szeretetét az anthropológia iránt. Csak jóval később, évtizedek múltán nyert impulzust azon irány követésére, melynek később úttörője lett. Midőn 20 éves orvosi gyakorlata után Londonban az egyetemi tanfolyamot látogatta, SIR JOSHUA BROOKES, doncztanár, kinek előadásait nagy előszeretettel látogatta, hallgatóinak több ízben mutatott ásatag, praehistorikus és érdekes fajkoponyákat. DAVIS, aki előszeretetének az anthropológia iránt, egyhangú és fárasztó működése körében, a világtól távoli tartózkodási helyén eleget nem tehetett, rendkívüli