A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 7. KÖTET (1891-1893)

1892. – 6 szám: Emlékbeszéd Kacskovics Lajos I. tagról Nagy Iván r. tagtól

A NAGY IVÁN. násiumot Budapesten végezte, mindig az elsők közt és gyak­ran kitüntetve. A philosophiát a váczi lyceumban tanulta, melynek végeztével a papi pályára vágyott, de attól atyjá­­nak és philosophiai tanárának tanácsából elállott ; és mivel szintén atyja az orvosi pályáról is lebeszélte, a jogi tudo­mányokat a győri akadémiában, majd a két utóbbi évben a pesti egyetemen hallgatván és tanulván, a törvény gya­korlati pályájára adta magát. Néhai tagtársunk­­ még mint gymnasista, megta­nult latinul és németül ; mint jogász megtanulta a franczia nyelvet, melyben néhai Tasner Antal tagtársunkkal együtt tökéletesíte magát. (Később megtanult angolul is.) A szün­idők alatt pedig olvasott. A magyar irodalomból olvasta annak akkori jeleseit: a Kisfaludyakat, Virág Benedek, Kis János, Berzsenyi, Kazinczy, Kölcsey stb. munkáit; olvasta Lessinget, Wielandot, Schillert, Göthét stb. Olvasott komo­lyabb műveket is. Olvasta Knigge Umgang mit Menschen­jét, Hufeland Macrobioticáját, olvasta gr. Széchenyi István azon ideig megjelent műveit, olvasta Montesquieu, Rousseau Système de la Nature munkáját s a többi. És mi természetesebb, T. Akadémia ! minthogy ennyi különböző világnéz­et és bölcseleti tételek hatása, a szabad­akarat tagadása mellett amott az Militarismus, emitt az önzés rendszerének vitatása az ifjú kebel lázadalmait foko­zottan a skepsis sötét ingoványain ringassa, — mígnem egy szerencsés válság az ész és szív forrongásait nyugodt színvonalra juttatja. Ez hála a mindenség alkotó hatal­mának­­ kimúlt tagtársunknál is szerencsésen megtörtént. Mert eltekintve Schiller: »Du hast gehofft, dein Sohn ist abgetragen« , és »diese Lehre ist ewig, wie die Welt«, állít­mányaitól, néhai tagtársunk — mint maga is írja meg­találta álláspontját hite eszményében, melynek oltára: a kölcsönös szeretet és áldozati készség. »Itt állapodtam meg, s ezen állásponton maradtam mostanig.« írja ő maga 1887-ben. És ekkor értettem meg - úgymond — Berzsenyi fohászkodásának e sorait: 148

Next