A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 7. KÖTET (1891-1893)
1892. – 6 szám: Emlékbeszéd Kacskovics Lajos I. tagról Nagy Iván r. tagtól
A NAGY IVÁN. násiumot Budapesten végezte, mindig az elsők közt és gyakran kitüntetve. A philosophiát a váczi lyceumban tanulta, melynek végeztével a papi pályára vágyott, de attól atyjának és philosophiai tanárának tanácsából elállott ; és mivel szintén atyja az orvosi pályáról is lebeszélte, a jogi tudományokat a győri akadémiában, majd a két utóbbi évben a pesti egyetemen hallgatván és tanulván, a törvény gyakorlati pályájára adta magát. Néhai tagtársunk még mint gymnasista, megtanult latinul és németül ; mint jogász megtanulta a franczia nyelvet, melyben néhai Tasner Antal tagtársunkkal együtt tökéletesíte magát. (Később megtanult angolul is.) A szünidők alatt pedig olvasott. A magyar irodalomból olvasta annak akkori jeleseit: a Kisfaludyakat, Virág Benedek, Kis János, Berzsenyi, Kazinczy, Kölcsey stb. munkáit; olvasta Lessinget, Wielandot, Schillert, Göthét stb. Olvasott komolyabb műveket is. Olvasta Knigge Umgang mit Menschenjét, Hufeland Macrobioticáját, olvasta gr. Széchenyi István azon ideig megjelent műveit, olvasta Montesquieu, Rousseau Système de la Nature munkáját s a többi. És mi természetesebb, T. Akadémia ! minthogy ennyi különböző világnézet és bölcseleti tételek hatása, a szabadakarat tagadása mellett amott az Militarismus, emitt az önzés rendszerének vitatása az ifjú kebel lázadalmait fokozottan a skepsis sötét ingoványain ringassa, — mígnem egy szerencsés válság az ész és szív forrongásait nyugodt színvonalra juttatja. Ez hála a mindenség alkotó hatalmának kimúlt tagtársunknál is szerencsésen megtörtént. Mert eltekintve Schiller: »Du hast gehofft, dein Sohn ist abgetragen« , és »diese Lehre ist ewig, wie die Welt«, állítmányaitól, néhai tagtársunk — mint maga is írja megtalálta álláspontját hite eszményében, melynek oltára: a kölcsönös szeretet és áldozati készség. »Itt állapodtam meg, s ezen állásponton maradtam mostanig.« írja ő maga 1887-ben. És ekkor értettem meg - úgymond — Berzsenyi fohászkodásának e sorait: 148