A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 7. KÖTET (1891-1893)

1893. – 8. szám: Emlékbeszéd Dr Lenhossék József felett Dr Mihálkovics Géza r. tagtól

EMLÉKBESZÉD DR. LENN­OSSÉK JÓZSEF FELETT. 31­ zöltetni ; akkor visszafordult és a tovahaladó lóvasutat nagy kiabálással megállította, a mi megtörténvén, hevesen felro­hant s az illető fiatal embernek a jelenlevők mosolygása és a kocsivezető bosszúságára hangosan mondotta, hogy »tisz­telteti az atyját«. — Mint sok tudós, ha valami gondolat­tal foglakozott, szórakozott volt. Egy mulatságos epizód volt az, a mikor künn lakott a Svábhegyen s kis fiát valami bemutatott csínyért büntetni akarta, a réten sebtében egy idegen fiút nézett a magáénak s azt jól megnádpálczázta. Mindamellett ez sem esett kárba, mert az idegen fiú is meg­érdemelte épen akkor a büntetést, s atyja megtudván a dolgot, eljött megköszönni a helyettesítést. Midőn Balaton­füreden nyaralása alkalmával zongoráját meg akarta hangol­tatni, Zichy Nándor grófot szólította fel a hangolásra, a­kit zongoramesternek nézett ! A­mikor Szeged felavatásá­nak ünnepére, mint az akadémiai küldöttség tagja leutazott, a »díszmagyar« nadrágot Pesten felejtette, alig tudtak rajta segíteni. Egy alkalommal az intézetből a hatvani utczán keresztül gyalog az egyetemi ünnepre indult, karddal a jobb oldalán, valamelyik arra menő ismerőse figyelmeztette arra, hogy tegye át a kardját a baloldalra. Az 1875-ben Budapes­ten tartott anthropológiai kongresszus egyik ülése alkalmá­val ebédre kívánta hívni Mesteri kisasszonyt, a kieli mú­zeum őrét, de a személyt megtévesztve, egy más­ik­ hölgyet szólított meg, a­ki az ebédre meg is jelent, férje, két fel­nőtt leánya és az egyiknek vőlegénye kíséretében ! E család d'Olivecrona svéd legfőbb itélőszéki biróé volt, Akadémiánk érdemes kültagjáé. Azonban Lenhosséknek nem volt oka e tévedést megbánni, mert egy igazi baráti kötelék megalapítá­sára vezetett, s a helyettesítő családdal Lenhossék egész az utolsó időig levelezésben állott.­­ Egyszer egyik tanítvá­nyát másnapra meghívta ebédre, de megfeledkezett azt ott­hon megmondani. Midőn az a készületlen asztalhoz megje­lent, hamarjában­­­artot nyomott a kezeibe, hogy menjen vala­merre ebédelni. — Egy alkalommal valakinek múzeumában bemutatta Rózsa Sándor koponyáját kétszer ; egyiket fiatal, másikat az agg korából. — Mikor királyi tanácsos lett, dolga lévén az intézete szomszédságában lakó sebészi műszerész- 177

Next