A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 8. KÖTET (1893-1896)
1894. – 4. szám: Emlékbeszéd Báró Kemény Gábor t. tagról György Endre I. tagtól
2 GYÖRGY ENDRE irányítja a mi működésünket is, mely vezette az övét; és mégis, a mikor felettünk is leperegnek a futó órák, sőt a mikor gyökerestül megváltoznak a ma uralkodó eszmék, a ki kutatva keresi a magyar elmének működését a mi korunkban, a mi segélyünkkel keresi majd a kortársak ítéletét, mely ilyen módon alkotó eleme lesz a történelemnek. Határkőn állunk ez ünnepélyes pillanatban, tek. Akadémia. E határkőről lenyúlik kezünk az előttünk lezárt koporsóba, hogy onnan melegítsük fel az életet, melynek tanúi, küzdőtársai valánk, s melynek melegségét, rugóit éppen ezért vagyunk illetékesek méltányolni , és e határkőről felnyúlik kezünk a történetírás hidegebb, szárazabb régióiba, hol társaink felett és felettünk, akik az írás szerint maiak és tegnapiak vagyunk, összecsap az eszmeáramlatok, a korszellemek változó folyamatra, amelyeknek a költő szerint nem vezérei, de úszói valánk, míg agyunk működött, szívünk dobbant, gondolkozánk és érezénk. És méltó is ismerni ezt az áramlatot. A közélet magyar harczosainak a legközelebb múlt és a jelen nemzedék korszakában dicső, de nehéz feladata volt megteremteni az egységes magyar hazát, az egységes magyar nemzetet. Ez a feladat ugyanaz volt akkor, amikor 1825-ben Mózesünk felemelte pálczáját, ugyanaz a 40-es évek dicső küzdelmeiben, ugyanaz a 48-iki események véráztatott barázdáján, ugyanaz a tranquilla potestas azon nemes küzdelmeiben, mely folyton ápolva, folyton gondozva a magyar elmék legjobbjai által, végre is bevezetett az igéret földjére, s ugyanaz ma, mikor az ellentétes áramlatok sötét felhői alól iránytűal mégis az egységes magyar nemzet ideálja lebeg változatlanul előttünk. De a feladat nehézsége valóban óriási volt. Semmi sem állott távolabb az egységes nemzet fogalmától mint Magyarország és Erdély állapota e küzdelmek kezdetén. Teljes lethargia, a halálos bágyadtság minden oldalon. Még Magyarországon is elfojtotta a Recrudescent inclytae gentis Hungarorum vulnera hatalmas akkordjait a Dolet paterno cordi enyhébb szózata: osztályokra, szűkkörű érdekcsoportokra alakulva a nemzet, melyek kölcsönös bizalmatlansággal egy- 178