A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 8. KÖTET (1893-1896)
1894. – 7. szám: Emlékbeszéd Vajkay Károly lev. tagról Tóth Lórincz r. tagtól
2 TÓTH LŐRINCZ: annyi mindent elmondtam már e fekete bársonyos asztalnál, hosszú évek során, a birói hivatás fenségéről s annak szent kötelességeiről, a birói függetlenségről, a szabadság s valódi jogállam e nélkülözhetlen feltételéről, a magyar birák sehol a világon másutt fel nem található túlterheltségéről s mostoha viszonyairól ; a komoly, gyakran zordon és száraz birói kötelességteljesítésnek a klasszikai műveltséggel s a szelid múzák és mosolygó grácziák kultuszával nemcsak jól összeférhetéséről, hanem inkább ezeknek emelő és nemesítő hatásáról a birói lelkületre s mindazon tulajdonokra, melyek a száraz §-ok tudásán felül, egy birói eszményképnek kiegészítő alkatrészei, mint : ember- s világismeret, humánus érzelem, méltányosságérzet ; korrekt, világos és minden czifraságtól és sallangtól ment, de erőteljes és zamatos nyelv a vélemények előadásában s az ítéletek formlázásában, hogy valóban már alig kerülhetem ki az ismétléseket, ha újból az ország egy főbirájának tiszteletre méltó arczképét kell feltüntetnem, s a kegyeletes emlékezés talapjára állítanom. A jeles férfiú, kinek emlékét ma az Akadémia évkönyveibe igtatjuk, nem a második osztály tagja volt, hová, mint főképen jogtudós és bíró, talán nagyobb joggal tartozott volna, hanem a nyelvtudományi és szépirodalmi első osztályé, hová a törvénykezési nyelv tisztázása körül szerzett s elismert érdemeiért választatott be, ehhez járulván Véka Lajos álnév alatt kiadott, szélesebb körökben ismert, sok tekintetben jeles, eszmedús és jó magyar nyelven irt regényei s beszélyei. A tisztelt Akadémia mégis engemet, a második osztály egyik szerény tagját, tisztelt meg azzal a feladattal, hogy róla e díszes helyen megemlékezzem, arra tekintve, hogy én őt mint jogtudóst s birót, kit fényes tehetséges s derék, férfias, erélyes jelleme, sokakat megelőzve emeltek a királyi tábla elnöki székébe, közelebbről ismertem, mint bárki első osztálybeli akadémikus társaink közül, s talán még arra is, hogy én szinte, mint ő, jogász és biró létemre, bátor voltam némely vaskalaposok botránkozására, kirándulásokat tenni a múzák szent ligeteibe, s nem csak az ősiség s úrbériség titkait fejtegetni, a jegy (334)