A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 8. KÖTET (1893-1896)

1894. – 2. szám: Renan mint orientalista. Emlékbeszéd

9 GOLDZÍHEK­ IGNÁCZ­ valóul fogja megemlítésre méltónak tartani, hogy a franczia próza ez ünnepelt művésze szabad óráiban a héber és phoenikiai régiségtudomány iránt is érdeklődött. Ő maga — pedig e tekintetben az ember maga a legilletékesebb birály, — ő maga épp ellenkező szempontból tekintett életének művére, így nagy hatalmát és félszázados sikereit szellemi élete mellékes mozzanatának nézte, és hivatása színhelyéül a College de France »Salle des langues« nevű kis hajlékát ismerte fel, a­hol komoly ph­ilologiai gondolkodásának mód­ját és eredményeit óhajta a franczia tudós világ ifjú nem­zedéke között terjeszteni, megismertetni azt azon módsze­rekkel, melyek a keleti régiségtudomány egy szorosan körül­határolt részében az igazság földerítésére vezethetnek. »Mindig — e vallomást adja át öreg napjaiban az utókornak — mindig legkevésbbé irodalmi természetű ember (le moins littéraire des hommes) voltam. Ama pillanatok­ban, melyek életem sorsa fölött döntöttek, soha sem kétel­kedtem abban, hogy prózámnak a legcsekélyebb sikere sem lesz.«1) Mint írót, azt hiszi, hogy kiadója, Michel Lévy, fedezte fel, ki legelőször kapaszkodott fel szerény mansarde­szobájába, hogy a hírlapokban szétszórt ifjúkori czikkeinek kötetbe gyűjtését ajánlja fel neki. »Egy ideig csakis azért helyeztem súlyt az irodalomra, hogy Saint Beuve tetszésé­ben részesüljek, a­ki reám nagy befolyással volt. Mióta meghalt, semmit sem adok az irodalomra.«2) S nevezetes, hogy a nagy irodalomba is jóformán a keleti tudomány révén tartotta bevonulását.3) 1853-ban ugyanis a Journal des Débats szerkesztője egy ismertetést óhajtott közölni lapjában Hariri makamáinak éppen meg­jelent második kiadásáról. Az orientális munkáiról már is ') Souvenirs d'enfanceet de jeunesse 354. lapján. a) U. o. 353. lap. 3) 1848-ban a »Liberté de penser« czimű rövidéletű revue-ben megjelent czikkei : Le libéralisme clérical újra kiadta : Questions con­temporaines 419 — 460. lapján, egyháztörténeti tanulmány latin forrás­idézetekkel.

Next