A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 10. KÖTET (1899-1901)

1900. – 7. szám: Emlékbeszéd Mihalkovics Géza r. tag felett Thanhoffer Lajos r. tagtól

2 THANHOFFER Г,A.TOS. Furcsa tragikuma az életnek, hogy meg se kérdeztek bennünket, akarunk-e a világ milliárd és milliárd lényei között megjelenni és köztük élni, s azt sem fogják tőlünk megkérdezni, mikor akarjuk életünket egy másik, ismeret­lennel felcserélni, s a­mikor magasra vittük és folytonos munka, küzködés, létért való nehéz küzdelemmel, véres verej­tékezés közben oda eljutottunk, hogy a megérdemelt pihenőre babérainkból nyugágyat készíthetnénk magunknak , a kér­lelhetlen kaszás bekopogtat ablakunkon s elragad, elvisz magával, azt mondjuk egy másik, jobbik hazába ; de ki tudná megmondani, milyen az a haza?!; nem alszik-e ki létünk végképen, nem oldódik-e föl az az erő, a­mely ben­nünk leledzett, a világ­egyetem h­acsának nagy ködében ; vagy tudunk-e majd valamit arról, hogy léteztünk előbb ; látni fogjuk-e egymást s meg fogjuk-e ismerni egymást , örvendeni fogunk-e majdan egymásnak újból e másik, bol­dogabb hazában? Lesz-e ott kárpótlás azért a sok szenve­désért, a melyet az ember e nyomorult sárrögön átél? Igen, vagy nem? Ki tudná megmondani. De hiszszük s e hitünk boldogít s h­a Te, megdicsőült, ott fentről látod azt, hogy Téged halálod után még jobban megbecsülünk, még jobban tisztelünk, jól esik Neked, a mint jól esik nekünk is, hogy bánatos érzéseink némi enyhültével, emlé­kedet megülve, sírodva a bús emlékezet cypruságát mi is lerakhatjuk s emlékedet a tudomány e fölszentelt csarno­kában megünnepelhetjük. * Нг % Hogy akadémiánk ez érdemes tagjának s hazánk egyik, joggal mondhatni nagy fiának, igazi tudósnak tudományos pályafutását, nagyszabású műveinek s kitűnő búvárlatainak hű vázát adhassam s mint embert is jellemezhessem, vissza kell élénk emlékeimben mennem a gymnasium padjai közé, azután követnem kell őt az egyetemen ennek egyes inté­zeteibe, a zenedébe­n és volt Sándor­ utczai közös kis, legénykori lakásunkba, a­­hol egyetemi assistenskedésünk korában az estéket együtt töltöttük, együtt csevegtünk, él­ményeinket el-elmondogattuk egymásnak s tudományos is-

Next