A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 10. KÖTET (1899-1901)
1901. – 10. szám: Emlékbeszéd Jurányi Lajos r. tag felett Mágócsy-Dietz Sándor I. tagtól
2 MÁGÓCSY-DIETZ SÁNDOR kültagja Neilreich Ágost() Ungerről szóló méltatásában, hogy »egy természettudós életében kevés az olyan külsőleg, feltűnő esemény, cselekedet, melyről az életírók megemlékezhetnének. De nem is lehet ez másként, hiszen a tudomány sajátossága dolgozó asztalához köti életének legnagyobb részén át, hogy szellemi munkájának anyagát előkészítse és huzamosan megfigyelje. Az ő élete a szellemiekkel, a tudománynyal való foglalkozásban telik el és csakis ily módon méltatható. Nem változtat ezen még az sem, ha az illető tudós egyúttal tanár is volt — mert hiszen ebben a minőségben is csak szellemi kincsének, tudományának terjesztésével, fejlesztésével foglalkozik. S ha ilyen tudós tanár tudományos életpályáját figyelemmel kísérjük, úgy csakhamar észre veszszük, hogy eszméinek körét egy alapgondolat tölti ki, mely hol elrejtve, hol előtérbe lépve életpályájának vezérlő gondolata. Ez a vezérlő gondolat kulcsa egyszersmind tudományos működésének, összes munkásságának. Ezt kimutatni, ennek ébredését kutatni, érvényesülésére rámutatni nem mindig könnyű feladat, mert ismernünk kell a fiatal törekvések útját, ismernünk a környező viszonyokat, kivált pedig a tudomány állását, úgy itthon a hazában, mint a nagy világban.« Ezekkel a nehézségekkel megpróbálkozva óhajtok Jurányi Lajos emlékezetének áldozni, — gyenge erőm mentse, ha vállalkozásomat nem teljes sikerrel oldom meg. Jurányi Lajos 1837. augusztus hó 25-ik napján született a Nyíregyházán, hol atyja, Jurányi Sámuel — a lőcsei hires orvosdoctor Jurányi Ádám fia — ág. hitv. ev. tanító, később pap s a protestánsok akkori egyház-iskolai szervezete szerint végül az algymnasium igazgató-tanára is volt. Ugyanitt végezte atyja kalauzolása mellett a gymnasium négy alsó osztályát, de egyszersmind itt kedvelte meg a növénytant is, melynek elemeibe a növényeket kedvelő és ismerő atyja vezeti be. 1852-ben kerül Eperjesre az ágos !) Oesterr. Bot. Zeitschrift, XIV. évf. 1864. 1—9. lap. 2) A némelyek által közölt szeptember 3-ika nem születésének, hanem a keresztelésének napja.