A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 12. KÖTET (1903-1905)
1904. – 4. szám: Plósz Pál emlékezete Lengyel Béla r. tagtól
PLÓSZ PÁL L. T. EMLÉKEZETE. LENGYEL BÉLA r. tagtól. (Olvastatott a M. Tud. Akadémia 1904. márczius 28-án tartott összes ülésén.) A III. osztály reám nézve megtisztelő megbízásából nekem jutott feladatul, hogy az előadó-asztal elé lépjek s az Akadémia nevében azt a szomorú kötelességet teljesítsem, melylyel az Akadémia elhunyt tagjainak tartozik. Az érzelem világában néha sajátságos helyzet áll elő. Megtörténik, hogy egyazon indító ok egymással ellentétes érzelmeket kelt bennünk, melyek azonban — sajátságos az emberi szív — egymás mellett jól megférnek. Ilyen érzelmek fognak el engem is, midőn dr. Plósz Pál egyetemi tanár, Akadémiánk levelező tagjának elhunyta alkalmából, érdemeinek méltatása végett tollat fogok. Mély szomorúság tölt el, hogy Akadémiánk Plósz Pálban egyik munkás tagját, én pedig egyik igaz barátomat vesztettük el ; de másrészt bizonyos megnyugvásomra szolgál az, hogy a mélyen tisztelt Akadémia épen nekem nyújtott alkalmat a boldogultról megemlékezni, mert ezzel leróhatom azt a kötelezettséget, melylyel az Akadémiának és a megboldogultnak egyaránt tartozom. Plósz Pál a művelt középosztályból származott. Atyai részről való nagyatyja mérnök volt, anyai részről pedig a neves jogtörténész, Kreiner Imre. Édesatyja, Plósz Lajos, gyakorló orvos, aki előbb Fóthon a gr. Károlyi-család, később pedig a főváros egyik előkelő orvosa volt. A család négy gyermekből, s ezek között három fiúból állott: dr. Plósz Pál a M. T. AKAD. EMLÉKBESZÉDEK. XII. K. 4. SZ. 147