A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 12. KÖTET (1903-1905)
1904. – 6. szám: Kondor Gusztáv lev. tag emlékezete Köveslighety Radó l. tagtól
KONDOR GUSZTÁV L. T. EMLÉKEZETE. KÖVEST,IGETHY RADÓ 1. tagtól. (Olvastatott a M. T. Akadémia 1904. május 30-án tartott összes ülésén.) A múltba bevilágító mécsemnül felujul gyermekkorom egy élénk emléke, a franczia-porosz háború egy megindító részlete. Fiatal német tanárral, közeli rokonommal, gyermeki képzeletben én is által küzdöttem. Megjelen szemem előtt az agg Chevreul. A ritka hoszszúra nyúlt, munkás emberöltőn át fejlesztett drága múzeumába csap az ellen nyolcvan bombája, és az ellenségnél vadabb franczia nép felgyújtással fenyegeti Páris féltett büszkeségét. És felgyúlt emlékem világánál vissza tudok mennni majd még egy negyedszázad múltjába. És látom a haza védelmében a komáromi csatatéren ifjúsága teljében az ifjút, akit a Gellérthegy koronája csendes falvából sokat igérőn Uránia kultusába csalt. De mint a zápor hull a vár felől a bomba, és elvakítva segíti gyászos munkájában enyérünk. És Európa tudományos büszkesége, a József nádor emelte csillagvizsgáló romba dől, és hazánkban, amely vendégül látta Regiomontanust, és üldözői elől megoltalmazta Keplert, az ég mirzsája hontalanná vált. Az ontott vérből áldás fakadt és felvirágozott a hon. Újra beköltözött hozzánk művészet és tudomány, és biztonságban elfoglalta régi házait, vagy a romokon épült pompásabb csarnokát. Csak ő árvult el még inkább, mert csillagász volt. M. A. . Ali. EMLÉKBESZÉDEK, XII. KÖT. 6. SZ. 1