A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 12. KÖTET (1903-1905)
1904. – 7. szám: Emlékbeszéd Krones Ferencz k. tag felett Wertheimer Ede l. tagtól
2 WERTHEIMER EDE tegyen szert, mint a minővel ebben a tekintetben az osztrák történészeknél rendszerint találkozunk. Téves eljárás volna azonban, Kronestől elvárni akarni, hogy írói tevékenysége közepette megtagadja magában az osztrákot. S ugyan nem helyezkedik az egységes állam merev álláspontjára, mely, Bach miniszter követeléséhez képest, Magyarországot puszta földrajzi fogalommá akarta lefokozni. Mindazonáltal ő rá, az osztrák történészre nézve is, Magyarország csak mint az osztrák állam egyik tagja létezik, bár előnyösen különbözik honfitársaitól abban, hogy a magyar államnak önállóságáért folytatott küzdelmei irányában éppenséggel nincsen gyűlölettel eltelve. Azt is nagy érdeméül kell beszámítanunk, hogy, bár szerényebb keretekben, de eljárásával bizonyos értelemben, mindenesetre új irányt tűzött ki. Ugyanis az ő példáját követve, törekedett a tiroli Huber Alfons is arra, hogy megírandó osztrák történelme érdekében a magyar nyelvet elsajátítsa, ami vállalkozásának csak javára vált és az elért eredmény értékét tetemesen növelte. Csak sajnálnunk lehet tehát, hogy az oly kecsegtetően megindult kezdeményezés nem vált idővel tartós hagyománynyá. Nem vádképpen, hanem csak mint jellemző tény legyen itt megemlítve, hogy az osztrák történészek újabb nemzedéke, az egy Friedjung dicséretes kivételével, figyelmen kívül hagyta a kitűnő mesterek, Krones és Huber adta utasítást, megfosztván ezzel magát saját hátrányára egy hatalmas kutatási eszköztől, melyre éppen a magyar és osztrák történelem szakadatlan vonatkozásai miatt oly nagy mértékben szüksége volna. El nem vitatható és az ő jellemzése érdekében ezen a helyen múlhatatlanul felemlítendő, bokros érdemeket szerzett tehát Krones azzal, hogy történelmünkjobb megérthetése czéljából teljes odaadással szentelte magát a magyar nyelv tanulmányozásának, kifejezést adván ezzel az alkalommal ama reményünknek is, hogy, bár példaadása most figyelmen kívül marad, a mag, melyet ő tele marokkal szórt, egykoron még termő talajra fog esni. Krones, kivel egészen haláláig élénk tudományos érintkezésben állottam, de kivel személyesen életemben csak egyszer találkoztam, persze nem is sejtve, hogy egykor én leszek