A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 12. KÖTET (1903-1905)
1904. – 8. szám: Emlékbeszéd Bertrand Sándor k. tag fölött Wosinsky Mór l. tagtól
BERTRAND SÁNDOR, KÜLSŐ TAG EMLÉKEZETE. WOSINSKY MÓR, 1. tag-tói. (Olvastatott a M. Tud. Akadémia 1904. november 28-án tartott összes ülésén.) A Magyar Tudományos Akadémia Almanachjából ez évben maradt ki legelőször egy név, melyet 1880 óta a II-ik osztály kültagjainak névsorában találtunk s ez Bertrand Sándor, franczia régész neve. Elragadta őt is a halál, kinek pusztító munkája képezte élete munkásságának kedvelt terét. A sírok titka szolgáltatja nagyrészben a régészet tudományának tárgyát, azért kevés embernek van annyi alkalma a világ hiú dicsősége múlandóságáról s a halálról oly sokat elmélkedni mint a régésznek, ki nap-nap után egy-egy hősnek fegyverét, egy-egy hódító szépségnek ékszerét vizsgálja apróra, vagy egy-egy vezérnek kegyelet összehordta nagy sírhalmát ássa fel. Igaz ugyan, hogy megszokás folytán e csontokban s a sokat forgatott koponyákban többnyire már nem a vitézt, nem a bölcs vezért halmozza el kegyelete érzelmeivel a tudós, hanem azokban száraz osteológiai adatot, cronometriai sajátságokat keres. De a kutató ész még sem uralja úgy az érzelem világát, hogy e csontleletekben az embert, az egyént ne lássa. Ha mohó tudományszomjával egy-egy sírmezőben a csontvázak ezreit bolygatja is meg, hányszor mereng el egy-egy koponyán ? Szeretné tudni annak gondolat- és érzelem-világát. M. TUD. AK. EMLÉKBESZÉDEK. XII. K. 8. SZ. 1239