A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 13. KÖTET (1906-1908)

1906. – 2. szám: Emlékbeszéd Pulszky Ágost lev. tag fölött Concha Győző r. tagtól

PULSZKY ÁGOST L. T. EMLÉKEZETE. (1840. júl. 3. - 1901. szept. 11.) CONCHA GYŐZŐ r. tagtól. (Olvastatott a M. T. Akadémia 1906. április 30-án tartott összes ülésén.) I. Fáklyát gyújtva, hogy a magyar tudomány ritka erejű munkájának, az alkotmány 67-es szaka után föltűnt új nemzedék legfényesebb elmebeli tehetségének, Pulszky Ágostnak pályáját, annak eredményeit bevilágítsam, emlékét fölújítsam, elfogultan fogok az Akadémiától nyert megtisztelő megbízatásomhoz. Ifjúkorunkban fűződő barátság kapcsolt hozzá a sírig, soha nem szűnő ellentét a világfelfogásban, választott el tőle kezdettől fogva. Az első elnézésre, túlbecsülésre vihet, az utóbbi a helyes megértésnek állhat útjában. A túlbecsülés és a félreértésnek keletkezhető útvesztőjéből talán mégis kivezet az a fonál, a­melyből baráti kötelékünk sodródott : az igazság keresésének mind a kettőnkben kioltha­tatlan vágya s az ebből folyó kölcsönös tisztelet az ellenkező oldal működése és ennek eredményei iránt. Megnyugtathatnának e részben saját sorai is, melyekkel főművéről írt terjedelmes tanulmányomat (Magyar Igazságügy 1885. XIV. köt. 3. és 4. füzet) annak idején olyannak minősí­tette, mely »igen részrehaj­latlanul van azon álláspontról irva, mely meggyőzdéseidnek megfelel, és teljesen megfelelő ismerte­tését tartalmazza úgy a bölcsészeti alapoknak, melyekről M. N. AKAD. EMLÉKBESZÉDEK. XIII. K. 2. SZ. 23

Next