A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 13. KÖTET (1906-1908)
1906. – 2. szám: Emlékbeszéd Pulszky Ágost lev. tag fölött Concha Győző r. tagtól
PULSZKY ÁGOST L. T. EMLÉKEZETE. (1840. júl. 3. - 1901. szept. 11.) CONCHA GYŐZŐ r. tagtól. (Olvastatott a M. T. Akadémia 1906. április 30-án tartott összes ülésén.) I. Fáklyát gyújtva, hogy a magyar tudomány ritka erejű munkájának, az alkotmány 67-es szaka után föltűnt új nemzedék legfényesebb elmebeli tehetségének, Pulszky Ágostnak pályáját, annak eredményeit bevilágítsam, emlékét fölújítsam, elfogultan fogok az Akadémiától nyert megtisztelő megbízatásomhoz. Ifjúkorunkban fűződő barátság kapcsolt hozzá a sírig, soha nem szűnő ellentét a világfelfogásban, választott el tőle kezdettől fogva. Az első elnézésre, túlbecsülésre vihet, az utóbbi a helyes megértésnek állhat útjában. A túlbecsülés és a félreértésnek keletkezhető útvesztőjéből talán mégis kivezet az a fonál, amelyből baráti kötelékünk sodródott : az igazság keresésének mind a kettőnkben kiolthatatlan vágya s az ebből folyó kölcsönös tisztelet az ellenkező oldal működése és ennek eredményei iránt. Megnyugtathatnának e részben saját sorai is, melyekkel főművéről írt terjedelmes tanulmányomat (Magyar Igazságügy 1885. XIV. köt. 3. és 4. füzet) annak idején olyannak minősítette, mely »igen részrehajlatlanul van azon álláspontról irva, mely meggyőzdéseidnek megfelel, és teljesen megfelelő ismertetését tartalmazza úgy a bölcsészeti alapoknak, melyekről M. N. AKAD. EMLÉKBESZÉDEK. XIII. K. 2. SZ. 23