A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 13. KÖTET (1906-1908)
1908. – 10. szám: Emlékbeszéd Csaplár Benedek lev. tag fölött Ortvay Tivadar r. tagtól
4 ORTVAY TIVADAR, Ignácz, Tóth János s még több kiváló tagja a jeles rendnek. Mondhatni valamennyien vezéremberek iskolában s a városi társadalomban. Csaplár e hírben álló nemes versenytársak között lángoló lelkesedéssel és a legnemesebb ambiczióval élt tanári hivatásának. Hogy máris kimagasló készültsége daczára mennyire vágyakozott mindegyre nagyobb önművelődés után, mutatja az, hogy 1854-ben a nyári szünidőt tudományos és tanügyi tapasztalatok szerzése czéljából ismét Bécsben töltötte. Másszor a nyári szünidőt meg arra használta fel, hogy Ipolyi társaságában műemlékek tanulmányozására tett egyes megyékben kirándulásokat. Ha Csaplár szegedi tartózkodása alatt kifejtett munkásságát közelebbről tekintjük, el kell bámulnunk tevékenységének sokoldalúságán és szaporaságán. A tanításon kívül temérdek közhasznú czikke jelent meg a Pesti Naplóban, a temesvári Delejtűben, a Magyar Nyelvészetben, a Szegedi Híradóban. Nemcsak iskola- és tanügyre, nőnevelésre vonatkoznak ezek, hanem a közélet legheterogénebb állapotaira : társadalomra, községrendezésre, színészetre, irodalomra, művészetre, iparra, egészségügyre, árva-és kórházakra, női jótékony bazárokra, gyümölcsfa-tenyésztésre, kertészetre, tiszai védművekre is. Mind e czikkekkel oktatólag, serkentőleg, buzdítólag és biztatólag hatott. Alább e tevékenységét részletesebben is megismertetjük s itt csak arra emlékeztetünk, hogy Csaplár különösen Szeged körül annyi és oly kiváló érdemeket szerzett, mint kevés más. ő sürgette a szegedi árvaház alapítását,1) sőt az alapítás előmozdítására előbb 100, utóbb 500 forintnyi ajánlatot is tett.2) ő karolta fel az iparos legény !) Árvaház-ügy. Megj. a Szeged 1866. évf. 1. sz. — Szerény felszólalás a szegedi árvaház ügyében. Egy vándor honfi. Megj. a Szeged 1866. évf. 5—10. sz. 2) Igénytelen indítvány a szegedi inség enyhítésére. (100 frt ajánlattal a Szegeden felállítandó árvaház, gyermekmenhely vagy szeretetházféle intézetre.) Egy vándor hazafitól. Megj. a Szegedi Híradó 1864. évf. 10. sz. A következő évben még hatásosabban czikkezik ez ügyben, buzdítva tettleges adakozásra, igazi keresztényszeretetre. Ő maga 500 o. é. srt iránt való kezességet vállal, kész 300 frtot azonnal, 200 frtot pedig az árvaház létrejöttekor lefizetni. L. Vájjon minő üdvös tanulság vonható ki számunkra Theodosius atya példájából ? Egy vándor honfitól. Megj. a Szegedi Híradó 1865. évf. 31., 32., 33. sz. 296