A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 14. KÖTET (1908-1910)

1909. – 6. szám: Boissier Gaston k. tag emlékezete Csengeri János lev. tagtól

BOISSIER GASTON U. TAG EMLÉKEZETE CSENGERI JÁNOS lev. tagtól. (Olvastatott a M. Tud. Akadémia 1909. okt. 4-én tartott összes ülésén.) Az a férfiú, kinek emlékezetét a M. Tud. Akadémia meg­tisztelő parancsára föl kell újítanom, a magyar közönség előtt sem ismeretlen. Cicero- és barátjairól írt gyönyörű könyve, Archaeo­logiai Sétái, Vergiliusa magyar fordításban nálunk is közkézen forognak s az ép oly tudományos, mint szép és jó könyveknek elismert példái. Maga Boissier Gaston, kinek művészi ízléssel alkotott és formált művei közt épen az a 85 évre terjedő szép életpálya, melyet megfutott, a legkiválóbb, legpéldaszerűbb, a tanítói kathedrán, melynek emberül megfelelni mindig legfőbb ambícziója volt, a sorstól neki megadott dús termésű évek során úgy működött, hogy neve a hír szárnyán, a köztudatban még életében egy magasztos fogalommá finomulhatott. Az École Normale-nak, ma már bezárult tantermeiben, a Collège de France világra szóló tanszékén nemcsak hazája jövendő ifjú nemzedéke hallotta, hallgatta, leste az ő elragadó, lelkes szavát, hanem a világ minden részéből odasereglett tanulni vágyó ifjú­ság is. Mint az Académie Française örökös titkára s az Académie des Inscriptions et des belles Lettres tagja nemcsak akadémikus társaihoz és a franczia közönséghez intézhette örökké élénk szelleme szóbeli megnyilatkozásait, hanem úgyszólván az egész világhoz. De ő azért nem szűnt meg francziának lenni, sőt franczia volta is jellegzetes egyéni formában nyilatkozott : délvidéki franczia volt és maradt, tetőtől-talpig classikus meridionalis egyéniség. E typikus délfrancziaság az ő végtelenül kedves. M. TUD. AKAD. EUI.ÉKBESZÉDF.K, XIV. KÖT. 6. SZ.

Next