A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 17. KÖTET (1914-1920)
1916. – 7. szám: Rónai Horváth Jenő tiszt. tag emlékezete Dr Szendrei János lev. tagtól
RÓNAI HORVÁTH JENŐ T. TAG EMLÉKEZETE Dr. SZENDREI JÁNOS lev. tagtól. (Előadta a M. Tud. Akadémia 1915 deczember 13-án tartott ülésén.) A nemzetek élete, ép úgy mint az egyéneké, küzdelemből áll. És e küzdelemben nincs nemzete a világnak, mely tételéért annyit harczolt volna, mint a magyar. Hiszen egész története a honfoglalástól a legújabb időkig, tulajdonképen nem egyéb, mint a folytonos harczok története. És ezenközben, a messze századok ködén át, még a vesztett csaták szomorú emlékét is megaranyozva, a magyar föld határairól a hadi erények, a halált megvető hősi bátorság s az önfeláldozás oly példái ragyognak vissza reánk, mint amennyiről összevéve az egész világtörténelem sem emlékezik. A nép ajkán felcsendülő dal, rege és hagyomány s a komoly történelmi búvárlat egyaránt századok óta hirdetik ezek igazságát. A honfoglaló Árpád, Szt. István és Szt. László, Nagy Lajos és Mátyás a hős királyok, majd Hunyady János, Dugovits Titusz, Kinizsi, a Zrínyiek, Dobó, Szondi és annyi más hősünk nagy tetteik példájával fennen ragyognak ma is minden magyar harczos előtt. A századokra átszálló hősi tettek buzdító példáját azután a hagyomány gyönyörű regékbe fűzi. A nagy hősök nem elég hogy életükben ontották értünk vérüket, de haláluk után fölkelnek sokszázados sírjukból s eljönnek a nehéz harczok óráiben megsegíteni nemzetüket. Ha veszélyben van a székely nép, mondják, hogy hős Csaba királyfi a csillagokkal kövezett tejút felhőin át, a hadak útján repülve jön rohanó lovasai élén megvédeni székely véreit. M. TUD. AKAD. EMLÉKBESZÉDEK. XVII. KÖT. 7. SZ.