A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 18. KÖTET (1921-1925)
1923. – 8. szám: Gróf Széchenyi Béla emlékezete Lóczy Lajos t. tagtól
Gróf Széchenyi Béla emlékezete, Lóczy Lajos t. tagtól. Sok előkelő, kiterjedt családban él a Széchenyiek ősi nemzetsége Magyarországon. Hadvezérek, főpapok, államférfiak, országnagyokról szól e nemzetség története. Gróf Széchenyi Béla a „legnagyobb magyar"-nak és nejének, Seilern Crescence grófné idősb fia, 1837 február 3-án Pesten, az Európa szállodában született. A lipótvárosi plébánia templomában másnap gróf Zichy Alfréd és felesége tartották keresztvízre. Ödön, a második fiú 1839-ben született. Testvérkéjük Julia, a harmadik gyermek, csecsemő korában halt el. A fiúk gondos otthoni nevelésben részesültek. Nevelőjük, Podhorszky Lajos, a nagytudományú, szerencsétlen sorsú nyelvtudós volt. Angolul Robinson és John voltak tanítóik, kiket atyjuk Angolországból hozott magával. Podhorszky vezetése mellett mint magántanuló végezte Béla 17 éves koráig Cenken és Pesten a középiskolákat, és a soproni gimnáziumban tette le a vizsgákat. Azután egy évet Berlinben, kettőt Bonnban töltött jog- és államtudományi előadások hallgatásával. Ödön erős, zömök termetű, Béla kis étvágyú, nyúlánk fiúcska volt, ki csak tíz éves korában kezdett erősödni; atyja sportoló testedzéssel neveltette. 1847-ben a Fertő tavon az akkori magas vízállás idején vitorlás hajót készíttetett számára, amelyen mostoha testvéreivel, a Zichy fiúkkal és leányokkal járta a tavat. A vitorlázáshoz már 1 Most a magyar államrendőrség főkapitánysági épülete a Ferenc József-téren. 2 Bártfai Szabó László közlése a családi levéltár I. köt. I. sz. I. csomó, 53. drb.-jából.