A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 18. KÖTET (1921-1925)
1922. – 3. szám: Endrődi Sándor l. tag emlékezete írta Badics Ferenc r. tag
Endrődi Sándor 1. tag emlékezete. Irta s a Magyar Tudományos Akadémia 1921 november 2-iki összes ülésén felolvasta Radics Ferenc 1. tag. Tekintetes Akadémia ! Most esztendeje — azon a verőfényes szép novemberi napon, mikor Akadémiánk előcsarnokában Endrődi Sándor ravatala körül állottunk — jóbarátai és tisztelői seregében kívülem még egy ember volt, kinek gondolatai — az elhúnytat és költészetét magasztaló beszédek alatt — azok közt a több mint félszázados ifjúkori emlékek közt révedeztek, midőn Endrődi egyik ünnepi költeményével, ő pedig hatásos szavalatával a nyilvános elismerés első koszorúját nyerte el. Ez a gyászoló jóbarát, ki őt szeretetével és becsülésével a sírig elkísérte — s ide nem rég, sajnos, maga is követte — egykori tanulótársa, majd önképzőköri elnöke , Wekerle Sándor volt, az a kettős elismerés pedig — alig 16—17 éves korukban — egy országos irodalmi ünnep keretében érte őket. I. Akkor történt ez, mikor Vörösmarty ércszobrát szülőmegyéje székhelyén, Székesfehérvárott leleplezték. A szobor már régóta készen s 1865 őszén már kijelölt helyén is állt, de a tüntetéstől félő kormányhatóság akadékoskodásai miatt a leleplezés addig késett, míg végre is a legizgalmasabb időben ment végbe, amikor az újra összehívott országgyűlésen heves politikai viták folytak, a monarchia pedig lázasan készült háborúra. Az őskoronázó város 1866 május 6-án ünnepi díszben várta vendégeit : az országgyűlés 35 tagú