A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 19. KÖTET (1925-1927)
1927. – 16. szám: Posch Jenő l. tag emlékezete írta Kornis Gyula l. tag
Posch Jenő levelező tag emlékezete. Irta és a M. Tud. Akadémia 1927 április 25-én tartott összes ülésén felolvasta: Kornis Gyula 1. tag. Tekintetes Akadémia ! A világnézet kialakításában, abban, hogy az egyén a tudományos ismeretekből és a hitből „mit és mennyit öleljen magához, mit hogyan alakítson át és mit küszöböljön ki, e módban éppen nem csupán az ember értelmi belátásának, a tiszta északoknak, hanem az egész embernek, lelkületének, természetének, érzése módjának, akaraterejének, sőt egészségi állapotának, szóval mindannak van része, ami az embert egyénné teszi és nevezetesen ezen egyénné nevelte ... A világnézet maga az egész ember, nem pedig az embernek egy egyszerű tudomása. A tudomást máról holnapra kicserélhetem más, jobb tudomással, de nem cserélhetem ki magát az egész belső embert, az érettkorúnak nevelődése és gondolkozása módját" (Nyugat, XIV. 1921, 168.). Posch Jenőnek ezeket a szavait legszebben igazolja magának Posch Jenő lelki alkatának és filozófiájának meglepő egybevágósága. Csakis sajátos egyéniségéből érthető meg egyrészt a világgal és élettel szemben való elvi állásfoglalása , filozófiája, másrészt a lelki élet természetére vonatkozó felfogása, pszichológiája. Világnézete összhangban állott egyéniségével, melyben a teoretikus ember lelki szerkezetének legtöbb tipikus vonása érvényesült; pszichológiai álláspontja pedig, mely az egész lelki életet mozgásban oldotta föl, természetszerűen folyt kivételesen mozgalmas, dinamikus lelki alkatából : az ő motórius pszichológiáját csakis ilyen, minden izében motórius, az ingerekre a leggyorsabban visszaható, energiáit folyton