A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 19. KÖTET (1925-1927)
1925. – 3. szám: Bodio Lajos k. t. emlékezete írta Földes Béla r. tag
Luigi Bodio emlékezete. Hogy ma e helyen Bodio Luigiról kegyelettel megemlékezünk, az nemcsak azért történik, mert a Magyar Tudományos Akadémia kültagja, a budapesti egyetem díszdoktora és kiváló statisztikus volt, hanem azért is, " mert hazánk, nemzetünk tudományának és kultúrájának tisztelője, hazánknak, nemzetünknek igazi barátja volt. Ismerte e hon történetét, ismerte küzdelmeit, ismerte a magyar tudomány és művészet, az irodalom kiváló alkotásait és szívesen hódolt a magyar géniusznak, akár Petőfiben vagy Munkácsyban, akár Szent Istvánban vagy Hunyady Mátyásban jutott az kifejezésre. Elragadtatással nyilatkozik művészetünkről, Szent István korától az Anjoukon és Hunyadiakon át Mária Theréziáig, aztán a legújabb korig, a jaáki templomról, a kassai Szent Mihály kápolnájáról, Hunyadi János lovagterméről és Mátyás király fényes renaissance-koráról. De dicséri új gazdasági és műszaki alkotásainkat, közoktatási vívmányainkat és a nemzetiségekkel való helyes bánásmódunkat. Szívesen emlékezett meg ama benső kapcsokról, melyeket Olaszország és Magyarország között a történelem teremtett, a Mátyás király udvarában élő olasz tudósokról és művészekről : Bonfinoról és Maranoról — a florenci Santa Croce-ben levő gyönyörű szószék és a Palazzo Strozzi megalkotója —, az újkorban pedig a hasonló szenvedésekről és mintegy egyidejű felszabadításról. A Budapesten tartott nemzetközi statisztikai kongresszusokon részt vett, velünk együtt dolgozott, bámulta nagy haladásunkat és azt egyebek között szép beszédben 1901-ben a Vaskapuhoz tett kirándulás alkalmával dicsőítette. A magyar statisztikusokkal benső barátságot tartott, sűrűn levelezett velük és sorait mindig melegség, majdnem