A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 19. KÖTET (1925-1927)

1925. – 3. szám: Bodio Lajos k. t. emlékezete írta Földes Béla r. tag

Luigi Bodio emlékezete. Hogy ma e helyen Bodio Luigiról kegyelettel meg­emlékezünk, az nemcsak azért történik, mert a Magyar Tudo­mányos Akadémia kültagja, a budapesti egyetem díszdoktora és kiváló statisztikus volt, hanem azért is, " mert hazánk, nemzetünk tudományának és kultúrájának tisztelője, hazánk­nak, nemzetünknek igazi barátja volt. Ismerte e hon történe­tét, ismerte küzdelmeit, ismerte a magyar tudomány és művé­szet, az irodalom kiváló alkotásait és szívesen hódolt a magyar géniusznak, akár Petőfiben vagy Munkácsyban, akár Szent Istvánban vagy Hunyady Mátyásban jutott az kifejezésre. Elragadtatással nyilatkozik művészetünkről, Szent István korától az Anjou­kon és Hunyadiakon át Mária Theréziáig, aztán a legújabb korig, a jaáki templomról, a kassai Szent Mihály kápolnájáról, Hunyadi János lovagterméről és Mátyás király fényes renaissance-koráról. De dicséri új gazdasági és mű­szaki alkotásainkat, közoktatási vívmányainkat és a nemzeti­ségekkel való helyes bánásmódunkat. Szívesen emlékezett meg ama benső kapcsokról, melye­ket Olaszország és Magyarország között a történelem terem­tett, a Mátyás király udvarában élő olasz tudósokról és művészekről : Bonfinoról és Maranoról — a florenci Santa Croce-ben levő gyönyörű szószék és a Palazzo Strozzi meg­alkotója —, az új­korban pedig a hasonló szenvedésekről és mintegy egyidejű felszabadításról. A Budapesten tartott nemzetközi statisztikai kongresszuso­kon részt vett, velünk együtt dolgozott, bámulta nagy haladá­sunkat és azt egyebek között szép beszédben 1901-ben a Vaskapuhoz tett kirándulás alkalmával dicsőítette. A magyar statisztikusokkal benső barátságot tartott, sűrűn levelezett velük és sorait mindig melegség, majdnem

Next