A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 20. KÖTET (1927-1930)
1929. – 10. szám: Váczy János l. tag emlékezete írta Pintér Jenő r. tag
2 Pintér Jenő feléje, tanári pályáján a zsúfolt iskolakaszárnya rakoncátlan tömegével kellett küszködnie. Kifáradva a hétköznapi munkában és folytonosan sarkalva tudományos terveitől, kerülte a szórakozásokat, baráti összejöveteleket, társasági életet. Visszahúzódott budai otthonába. Délelőttönkint elvégezte iskolai teendőit, délutánonkint munkáin dolgozott, könyveket és kéziratokat forgatott. Évről-évre rendkívüli buzgósággal adta sajtó alá adattári gyűjtéseit, életrajzait, tanulmányait, bírálatait. Mint tudományos író 1883-ban lépett föl. Huszonnégy éves volt, a budapesti egyetemen befejezte filozófiai tanulmányait s doktori értekezésével próbát tett a magyar irodalomtörténetirásban. Haller Jánosról és Hármas Istóriájáról szóló dolgozata szorgalmas munka gyümölcse. Ami adatot össze tudott szedni a nevezetes népkönyv magyar fordítójáról, azt mind egybegyüjtötte s az ifjú kutató lelkesedésével iparkodott azon, hogy az irodalmi méltatásban is kiérdemelje tanárai elismerését. Haller Jánosról írt tanulmánya azért is érdemes az említésre, mert ez az első munka irodalmunkban, mely bővebben foglalkozik a Hármas Istóriával és magyar fordítójával. Nem elcsépelt tárgyat választott bemutatkozásul, hanem olyan témát, melyről volt új mondanivalója. De dolgozata úgyszólván csak házi használatra készült. Szélesebb körben akkor vettek róla tudomást, mikor két évvel később Abafi Lajos irodalomtörténeti folyóiratában, a Figyelőben, újból megjelent. Az 1880-as évek derekától kezdve egyre nagyobb tudományszomjúsággal mélyedt bele a magyar irodalom XVIII. és XIX. századi történetébe. Számos kisebb írói arcképe mellett megírta Ráday Gedeon, Kulcsár István, Katona József, Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Toldy Ferenc, Vachott Sándor és Szemere Miklós munkásságáról szóló tanulmányait. Arany Jánossal mint lírikussal, Eötvös Józseffel mint politikussal, Deák Ferenccel mint szónokkal és levélíróval foglalkozott. Kortársai közül különösen Salamon Ferenc és Pauler Gyula történetírói érdemeit méltatta behatóan. Egyike volt a legalaposabb és legtermékenyebb tudományos könyvismertetőknek. Legszívesebben a Századokba, Egyetemes Philologiai Közlönybe, Budapesti Szemlébe, Iro-