A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 20. KÖTET (1927-1930)
1927. – 4. szám: Moravcsik Ernő Emil l. tag emlékezete írta Schaffer Károly r. tag
Moravcsik Ernő Emil r. tag emlékezete. Irta és a M. Tud. Akadémia 1927. évi október hó 24-én tartott összes ülésén felolvasta : Schaffer Károly r. tag. Tekintetes Akadémia! Különös balsors nehezedett az Akadémia utolsó két psychiater-tagjára, Lechner Károlyra és Moravcsik Ernő Emilre; mindkettő még láthatta a magyar tudományosságnak „ígéretföldjét", de egyikük sem volt képes kész székfoglalóját megtartani. Moravcsik esete annál döbbenetesebb, mert hiszen senki sem gyaníthatta megválasztása idejében, hogy az enyészetnek sötét árnya már közeledik feléje és hogy egy mindennapos bántalom, közönséges fogkörüli genyesedés fog általános vérmérgezés következtében tartalmas életének véget vetni. Moravcsik E. Emilre már egyizben megemlékeztem : a Magyar Elmeorvosok Egyesületének felkérése alapján az 1926 november havában tartott emlékünnepélyen róttam le a magyar psychiátria kegyeletének adóját. A Tekintetes Akadémia megbízásából ma a néhai akadémikusról mint szorosan vett szaktudósról fogok szólani és így a személyi vonatkozások teremtette meleg légkör helyett a szakmunkásság hűvösebb régiójába óhajtom a Tekintetes Akadémiát vezetni. Ebből folyólag mai megemlékezésem rövidebb lesz, mint az első. Moravcsik E. Emil, aki 1858-ban Nógrád megye Bér községben született, psychés összetételénél fogva a beteg lélek orvosává valósággal teremtve volt. Meleg kedélyvilága, együttérző képességeit kiválóan arra képesítették, hogy az emberi lélek mindenk ép és kóros megnyilvánulását nagy érdeklődéssel kövesse, és így felette alkalmas volt az elmeidegorvosi pályára. Ez a körülmény teszi érthetővé azt, hogy az egészen