A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 21. KÖTET (1930-1933)
1933. – 14. szám: Pálfy Móric l. tag emlékezete írta Vendl Aladár r. tag
Pálfy Móric emlékezete. Irta : Vendl Aladár r. tag. Tekintetes Akadémia! 1930 augusztus 19-én kísértük utolsó útjára a Kerepesi úti temetőben Pálfy Móricot. Rokonok, jóbarátok, ismerősök serege zarándokolt el a végtisztességre. Csak azok nem lehettek ott valamennyien, akik családja után nemesen érző szívéhez legjobban hozzánőttek: a magyar királyi Földtani Intézeti kartársai, kikkel évek hosszú során át együtt dolgozott. Ők nem tudtak mindannyian eljönni elbúcsúzni, mert akkor is — mint mindig a nyári félévben — szétszórva, országunk különböző részeiben végezték a geológiai felvételeket, részben olyan területeken, ahová még a sürgöny is késve érkezik meg. De akiknek el kellett maradniok, azok is a legfájóbb érzéssel gyászoltak ott kinn, az erdők, puszták mélyén, mert az elhunytban a legjobb, leghűbb kortárs távozott el. Mélyen megrendült lélekkel búcsúztunk tőle, hiszen négy nappal ezelőtt még a legnagyobb munkakedvvel rótta Recsk bányaterülete környékének bérceit, a régi lankadatlan kitartással kalapálta a kőzeteket, kereste az ércnyomokat s készítette aprólékosan pontos térképét. Váratlanul hirtelen rosszullét fogta el munka közben. Másnap reggel szerető felesége hazahozta. A már évek óta benne lappangó kór azonban még ugyanazon a napon: augusztus 16-án éjjel kioltotta életét. Pálfyban a magyar geológusok egyik legtehetségesebbje és legmunkabíróbbja hagyott itt bennünket, kinek sokoldalú, kiváló geológiai tudását nemcsak a geológia tudományának különböző ágazatai, hanem az e tudomány-