A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 21. KÖTET (1930-1933)
1933. – 22. szám: Böckh Hugó l. tag emlékezete írta Vendl Aladár r. tag
Böckh Hugó 1. tag. emlékezete. Irta : Vendl Aladár 1. tag. Tekintetes Akadémia ! Mély megilletődéssel ülök az előadói asztalhoz, hogy Nagy s úri Böckh Hugó helyettes államtitkár, a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatója, akadémiánk levelező tagja fölött emlékbeszédet tartsak. Kiváló, az egész földön ismert tudósról, mintaszerű tanárról, melegszívű, nemesen érző emberről kell megemlékeznem. Aggodalommal és mégis örömmel foglalkoztam ezzel a feladattal, mellyel a tekintetes Akadémia III. osztálya megbízott. Aggodalom tölt el, hogy nem tudom teljes nagyságában elénk idézni az elhunytnak nemes alakját. Mégis nagyon hálás vagyok azért, hogy épen nekem — ki a megboldogult képességeit mindig csodáltam — jutott ez a megtisztelő feladat, hogy emléke előtt a tisztelet és elismerés néhány szerény virágszálát itt, a legmagasabb tudományos fórumon is letegyem. Böckh Hugó a magyar tudományos életnek s az egész világ geológusainak egyik legkiválóbbja volt, kinek munkásságát mindenhol igen nagyra becsülték. Lehet, hogy más nálam talán szebben tudta volna méltatni tudományos működését, de nem hiszem, hogy bárki is nagyobb szeretettel és nagyobb kegyelettel ünnepelné emlékét. A Böckh-család a badani nagyhercegségből került hazánkba a XVIII. század hetvenes éveiben. Ekkor telepedett meg Böckh Antal a pozsonymegyei Modorban. Megszerezte az addig értéktelen Nagysúr nevű mocsaras területet, nagy szakértelemmel víztelenítette s jövedelmező mintagazdaságot telepített rajta.