A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 22. KÖTET (1934-1937)
1934. – 4. szám: Kunz Jenő l. tag emlékezete írta Vitéz Moór Gyula l. tag
Kunz Jenő 1. tag emlékezete. I. 1. A tudományos munka felemelő voltáról kevés olyan megkapó vallomást találunk, mint azt, amelyben a cinizmusáról híres Machiavelli elmondja »Fejedelem« című műve keletkezésének történetét. A gyakorlati politikai életnek ez a nagy számkivetettje, hajótörött életének minden vigasztalását, az államélet elméleti szemléletében találja meg. »Ebbe az alacsony életbe elmerülten, — írja Vetteri Ferencnek, — kidugom fejemet a penészből, gúnyolva sorsom mostohaságát, mert látni akarom, nem szégyenli-e el magát. Ha eljő az est, hazamegyek dolgozószobámba. A küszöbön levetem a piszkos és sáros parlasztgunyát, királyi udvarhoz illő ruhát öltök magamra és így, illő öltözetben lépek be az ókor nagyjainak udvarába. Itt szíves fogadtatásban részesülök és azzal a táplálékkal üdítem magam, amely egyedül való nekem s amelyre születtem. Nem restellek velük beszélni, megkérdezem tőlük tetteik indokait, ők pedig nyájasan felelnek, úgy hogy négy órán keresztül nem érzek unalmat és elfelejtem minden viszontagságomat: a szegénység nem ijeszt, a halál nem rettent.« Amidőnebben az órában hét évvel ezelőtt elköltözött kiváló tagtársunk, Kunz Jenő 1. tag emlékét felidézem, önkéntelenül Flórenc egykori halhatatlan követének szavai jutnak eszembe, mert hiszen Kunz Jenő élete is, a tudományos munka felemelő volta mellett tett vallomás volt. Csakhogy Kunz Jenő nem egy szegényes és csalódott élet nyomorúságaiból emelte ki fejét akkor, amidőn szemét al . Somló Bódog: Machiavelli. (Társadalomtudomány c. folyóirat, I. köt., 1921.) 43.