Cél, 1965 (8. évfolyam, 2-3. szám)

1965-07-01 / 2. szám

SZÁLASI: A közösségi alaptényezők közül a három, legerősebb, legteljesebb a vallás, a nacionalizmus és a szocializmus. Ezt a hármat mindenkor a legélesebben szembehelyezték egymással a szabadkőművesség, a zsidók és a plutokrata rendszer képviselői, valamint bérencei mondván, hogy olaj, tűz és víz, melyek soha sem fértek meg egymással. Nagyon jól tudták ezek a személyek, hogy visszavonhatatlanul végük van, eltűnnek, ha ez a három élettényező egyszer összhangba kerül. Hungarizmusunkban azt valljuk, hogy a vallás, a nacionaliz­mus és a szocializmus élettényezők, melyek nem vetélytársak, hanem egymásnak parancsolóan szükséges kiegészítői. A Hungarizmus erkölcsi alapjában a vallás, szellemi alapjában a nacionalizmus és anyagi alapjában a szocializmus a mag és az erőtényező. Értelmiségi Nagytanács (1942-XII-27) H­úsz év Az április 4-i ünnepség lezajlott a felsza­ba­­d­ulás 20. évfordulójának emlékére. A kommunista basák gyönyörködtek a hadsereg díszalakulatainak felvonulásán, a töménytelen sok lengő zászlóban, fiatalok, munkások, s egyéb szervezetek nagy pa­rádéjában. A gyönyörködés, a rengeteg sok puffifo­­gó, hazug frázis közepette azonban elfelejtették megcsinálni e húsz év igazi mérlegét. Nos, majd megcsináljuk mi ezt helyettük. Minden rendszernek kell legyen erkölcsi, szel­lemi és anyagi alapja, amelyekre épül. A kom­munizmusnak nincs erkölcsi alapja, mert a mar­xizmus szerint hit, vallás, erkölcs csak “felépít­mények” a gazdasági rendszeren. Egy rendszer, amely a termelő eszközöket kártérítés nélkül el­veszi a magántulajdonból, máris erkölcstelenséget követ el. Erkölcstelensége hatványozódik olyan mértékben, ahogyan e vagyon­elkobzás ürügye semmivé foszlik. Az ürügy az volt, hogy a kapita­listák kizsákmányolták a munkásokat, nem adták meg a nekik járó részt a termelés hasznából, ezért köztulajdonba kellett venni a termelő eszközöket , így az állam gondoskodik az igazságos elosztás­ról. De a munkások helyzete semmivel sem javult, a vagyon­elkobzások semmit sem eredményeztek a munkásság anyagi helyzete szempontjából. A rendszer alapvető erkölcstelensége aztán magával rántotta a közerkölcsöket is. Ma Magyarországon mindenki lop, aki tud. A­ paraszt lopja a föld ter­mését, mert a kolhászok annyit sem biztosítanak neki, ami a megélhetésére elegendő, lopja a mun­kás a gyárban, ami elmelhető, nyersanyagot, szerszámot, a fogyasztó közönség a vendéglőkből az evőeszközöket, a nyilvános helyekről villany­­égőt, térítőket. Egyszóval teljesen balkanizálták a közéletet. Amit a kereszténység ezer év fárad­ságos munkájával felépített, azt sikeresen lerom­bolták 20 év alatt. A kapitalista-polgári erkölcsöket elátkozták, de az ónodi botrány leleplezte a kommunista vezető réteget. Kiderült, hogy az még korruptabb és erkölcstelenebb mint a kapitalista világ gaz­dagjai, mert azok legalább a magukéból züllenek, ha züllenek, miig a kommunista főurak a közva­gyonból.­­A kommunizmus szellemi alapja a történelmi materializmus és a dialektika. Az első arra való, hogy Istent, lelket, igazságot, becsületet félre­tegyenek és mindent az anyagelvűség rideg, merev, szívtelen uralma alá helyezzenek, a dialektika mérlege pedig arra jó, hogy mindennek szükségét talmudi okoskodással bebizonyítsák. Ez a “szellemi alap” engedi meg azt a mérhetetlen sok hazugságot, a­­mellyel a nemzet életét elárasztják. Ez az ész­járás nevezi felszabadulásnak az ország feldiúlá­­sát, szabadságnak a jogok sárbatiprását és az em­beri lélek bilincsbeverését; szocialista jólétnek a nyomort, haladásnak a csődbejutást, s egy zsidó­bolsevista törpe kisebbség terror uralmát népu­ralomnak. Az ember sokszor csodálkozik, hogy nem nyílik meg a föld alattuk, amikor szörnyű hazugságaikat világgá kürtölik. Hazugságaiknál csak ostobaságuk nagyobb, amikor azt gondolják, hogy a nemzet el is hiszi hazugságaikat. Ez a szellemiség kényszeríti őket abba a nevetséges helyzetbe, hogy mialatt a kapitalizmus haláláról szavalnak, kénytelenek a kapitalista államok gaz­dasági segítségét igénybe venni, hogy a teljes gazdasági csődtől megmeneküljenek. Ilyen szellemi alap, lehet alapja a kommuniz­musnak, de nem egy nemzet kultúrájának. Iroda­lomban, művészetben teljes a pangás, s aki sikert tud elérni, éppen azzal éri el, amivel elfordul a kommunista szellemiségtől vagy éppen megtagadja azt. Az egy-két kiemelkedő író és művész még mind a régi világ megmaradt mohikánja. A tehet­ségek szárnyaszegetten vergődnek a szellemtelen­­ség e szellemiségében, s ha néha egy szabad lélek­­zetet mernek venni, a rendszer feje belefájdul egyetlen mondatuk igazságába. A kommunista rendszer anyagi alapja a termelő eszközök közös birtoklása, amire a neve utal. Ter­mészetesen ez is maszlag a valóságban, mert a termelőeszközök nem a munkások birtokában van­nak, hanem az államéban. Az pedig közismert tény, hogy az államhatalom nem csupán képviselete a nemzetnek, hanem attól különálló jogi személy, ennek minden tulajdonságával felruházva. Az ál­lamhatalom a pártbasák szűk körére korlátozódik, s ezek rendelkeznek tulajdonképpen a nemzet tel­jes vagyonával. A mezőgazdaságban a termelő szövetkezeti cso­portok látszanak kivételek lenni ezen megállapí­tás alól, mert a TSZCS-k autonóm szervezetek. Ez azonban megint látszat, mert a földek igazi tulaj­donosa ismét csak az állam. Az állam szabja meg, hogy mit és hogyan kell termelni, a termelvénye­­ket az állam veszi át az általa megszabott áron, úgy hogy a parasztnak csak a szűkös kenyér meg a káromkodás marad. A kommunizmus csődje legjobban éppen az a­

Next