Hadak Útján, 1955 (7. évfolyam, 69-79. szám)
1955-01-01 / 69. szám
sáért, a bajtársi megsegítést lehetővé teszik, fáradoznak a magyar szellemi erők életbentartásán és akik tettekkel bizonyítják, hogy bármely földrészen élnek is, he bajtársak és hű fiai a messziben reménykedő árva hazának. Amikor a magyar falvak szilveszteri harangjai felcsendülnek lelkünkben, első gondolatunk azokhoz szálljon, akik a vasfüggöny mögé zárt börtön házában a tíz éves idegen elnyomatás kínjait szenvedik, akik a magyar emigráció tevékenységében és a volt katonák tetterejében bíznak. Az ő szenvedéseik, halálig tartó hűségük, bátor ellenállásuk legyen az a serkentő erő, amely új tettekre, új munkára, új harcokra mozdítja meg naponta a MHBK tagjait. Ha rájuk gondolunk, akkor tudjuk, hogy hontalan életünknek van célja, értelme: úgy élni és küzdeni, hogy számukra mind közelebb legyen a szabadulás órája és soha el ne tűnjék előlük egy éj és boldog magyar élet reménye. A tizedik hazátlan esztendő kezdetén a világpolitikai helyzet nem biztató. Az a szovjet támadás, amely szellemi téren a békés együttélés reményének keltegetésével Nyugat legjobb erőit igyekszik megbénítani, itt-ott bizonyos sikereket ért el. A békeszólamok egyre erőteljesebben hatnak a tömegekre és sajnos sokan vannak, akik hajlandók lennének emberek százmillióinak örök rabszolgaságába végleg belenyugodni. Ez az állapot azonban nem csüggeszthet el bennünket. Sokkal inkább arra kötelez, hogy kettőzött erővel folytassuk feladatunkat, amely nem lehet más, mint a fokozott harc! Harc a bolsevizmus által terjesztett szellemi, lelki és erkölcsi zűrzavar ellen! Harc a befogadó államok társadalmán belül a szellem és a törvény minden megengedett eszközével a koegzisztencialista csalás leleplezésére, a munkahelyen, sajtóban, szószéken az idegen társadalmak tagjainak felvilágosítására. Magatartásunkkal tudatossá kell tennünk, hogy nem azért harcolunk a bolsevizmus minden fajtája ellen, mert megkérgesedett, békétlen „reakciós" elemek vagyunk, hanem küzdünk, mert ez emberi jogunk és mert mint tíz év előtt, ma is mi vagyunk legjobb ismerői a rabszolgatartó és mindenkit fenyegető bolsevista rendszereknek. Tíz esztendő előtt Budapestet védő bajtársaink életük feláldozásával mutatták meg, hogy nincs koegzisztencia! És ha Nyugat bármely polgára áldozatául esik a bolsevista lélekmérgezésnek, ugyanaz lesz a sorsa, mint azoké a megtévedt magyaroké, akik épp úgy a börtönökbe, internáló táborokba s meszes gödrökbe kerültek, mint azok, akik hősi helytállásukkal megmentették a maguk és a nemzet becsületét, a szabadság reményét A Magyar Harcosok Bajtársi Közössége minden időkben e vérrel szentelt nemzeti becsület letéteményesének tekintette önmagát s ehhez ragaszkodni fog a jövőben is. Az elkövetkező esztendőben ennek a szellemi, felvilágosító harcnak a folytatása elsősorban a mi kötelességünk. Nehéz munka és súlyos feladat, de összefogva minden jószándékú magyar szervezettel, minden tisztességes magyarral és a társ-emigrációkkal, az eredmény nem fog elmaradni. Lehet, hogy jönni fognak majd, akik rágalmakkal, gyanúsításokkal akarják megbontani sorainkat, lehet, hogy ellenünk fognak támadni azok, akik tudva, vagy tudatlanul Moszkva eszközei, de minél keményebben kell küzdenünk annál szebb lesz ez a harc. Hét esztendő kipróbált elszántságával és egységével induljunk az új esztendő küzdelmeibe! Zárkózzunk még szorosabban egybe és ne hagyjuk frázissá színtelenedni a „bajtárs" szó fogalmát! Csak addig érünk valamit, amíg egyek vagyunk és azon a napon hal meg a honvédség is, amelynek harcát folytatjuk, amelyen mi szétszéledünk! Bármilyen ködös legyen is a világpolitikai horizont és látszólag bármily csekélyek is a mi erőink, bajtársak, ne csüggedjetek! Ha minden ellenünk fordulna is, a saját erőnkben bízzunk, ha mindenki hűtlen lenne a magyar célokhoz, mi megállunk mellettük régi hűséggel, kipróbált becsülettel. Bízva azokban az értékes tulajdonságokban, páratlan magyar erényekben, amelyeknek a MHBK tagjai hét éves küzdelmük alatt oly számtalan tanujelét adták és rendíthetetlenül bízva a szabadság és krisztusi hit erőinek végső győzelmében, kívánok mindnyájatoknak küzdelmekben eredményes magyar újesztendőt! ZAKÓ ANDRÁS