Hadak Útján, 1956 (8. évfolyam, 81-90. szám)

1956-06-01 / 86. szám

Előzmények Hunyadi János hadvezér­ pályafutásának legkimagaslóbb haditénye a nándorfehérvári (belgrádi) győzelem. A török már 1440-ben szerette volna kézbekapni ezt a fontos dunai erődítményt, sikertelenül. Ettől kezdve a ma­gyar és időnként hozzácsatlakozott idegen csa­patok szinte szakadatlan érintkezésben álltak a mindig előretörni szándékozó törökkel, de ezek a csaták és ütközetek a déli végektől tá­volabb, a Balkánon játszódtak le. A seregek Hunyadi vezetése alatt 1440 és 1456 között 42 ízben ütköztek meg az ozmánokkal, ebből csu­pán négyszer maradtak alul, köztük a tragikus kimenetelű várnai csatában, a Fekete tengernél, 1444-ben. Bizánc (a mai Istanbul) eleste után II. Mo­hamed szultán, birodalma európai részében rendet teremtve, már 1454-ben ismét előretö­rést kísérelt meg Magyarország felé, amely hó­dító útjának legnagyobb akadálya volt. Ezt hiúsította meg Hunyadi, amikor leghosszabb, 1500 km-es hadjáratával megakadályozta Szer­bia elfoglalását.­­ 1456 elején újra veszedel­mesre fordult a helyzet, mert a szultán most már nagyon komoly hadikészületeket tett. Cár­jával bíboros, pápai követ igyekezett ugyan megnyugtatni a magyarokat, hogy a külföldi segítőhadak már a nyár folyamán beérkeznek, — de várjon a szultán vár-e addig? — Moha­med elindulásáról Bizáncból már április 7-én hír érkezett. A mai Bulgária déli részében, Ruméliában gyülekeztetett sereg létszáma 150 ezer fő körül volt, igen erős tüzérséggel. A kb. 300 ostromlöveg közt 22 hatalmas öthü­velyes ágyú volt, de számottevő volt a 200 gályából és naszádból álló dunai hajóhad is. A készülődés hírére az országgyűlés által a fővezérséggel megbízott Hunyadi már nem gondolhatott támadólagos elővágásra és a múlt hadjárataitól eltérőleg védelemre határozta el magát, amelynek magját a Duna és a Száva összefolyásánál fekvő és a délről jövő közle­kedési vonalakat uraló Nándorfehérvár (Bel­grád) vára alkotta. A várat Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály tartotta 3—4000 fős védőse­reggel, amelyet Hunyadi igyekezett más vá­rakból odavont erőkkel és ágyukkal is meg­erősíteni, úgy hogy a védősereg egyes források szerint így kb. 7000 főre emelkedett. Szilágyi várkapitány alvezérei Geszti János és spanyol Bastida János voltak. Hunyadi csapatai, zsoldosok és főleg saját birtokairól gyűjtött katonák, alig tettek ki 10—12 ezer főt. De ugyanekkor már folyt Kapisztrán János ferences barát keresztes fel­kelésre felhívó akciója országszerte. E sereg­gyűjtő mozgalom eleinte csak néhány ezer, majd nyárig 20-22 ezer főnyi keresztes hadat hozott össze. Felszerelésük gyenge volt, kikép­zésüknél fogva se jelentettek komolyabb kato­nai erőt, bár Hunyadi gyakorlatoztatta őket,­­ de lelkesedésük és a kereszténység ügyéért való önfeláldozó szellemük határtalan volt, így Hunyadi erői, a várban lévő sereggel együtt, legfeljebb 40 ezer főt számláltak, ami a török hadainak egyharmadát se érte el. A fizikai erőt a lelkesedésnek, amit Kapisztrán ol­tott a seregbe, és Hun­yadi hadvezéri képessé­geinek kellett pótolniuk. A csata lefolyása II. Moham­med terve az volt, hogy száraz­földi erejével a várat délről és keletről ostrom alá veszi, — vizi erejével lezárja a Dunát, hogy a vár megerősítését megakadályozza, — majd egy nagy tüzérségi előkészítés után az erődöt birtokba veszi. Hunyadi e kényszerhelyzetben csak a vé­delmet választhatta. Amikor a török had fel­vonulásából világossá lett előtte Mohamed szándéka, (azaz, hogy a támadás főereje a vár ellen összpontosul és nem annak csupán leköté­sével a Temesköz ellen) , felismerte, hogy a helyzet csak az összegyűjtött és megerősített hajóhadának támadólagos alkalmazásával menthető meg. A kb. 240 egységre nőtt hajó­haddal mindenekelőtt a török vízierő által lé­tesített záróvonalat kellett ugyanis áttörnie, hogy kellő számú felmentő sereget juttathasson a várba. A sereg s zömét pedig, amelyet a Szá­va balpartján kívánt hagyni, majd csak a ki­alakuló helyzetnek megfelelően lehet alkal­mazni. Események. A szultán hadereje június 26-án ért a város alá, amelyet egy kettős várfal, a Kalimegdánon épült fellegvár és a Duna és a Száva partján lévő erődítések védtek. Azon­nal kezdetét vette a körülzárás.­­ Az ozmán­török erő európai hadteste jobb szárnyával a Dunára, a ázsiai hadtest balszárnyával a Szá­vára támaszkodva félkör alakban helyezkedett el. A várfalat futóárokkal igyekeztek megkö­zelíteni, míg a török hajóhad Zimonytól észak­ra zárta le a Dunát, lehorgonyzóit és láncok­kal összekötött egységeivel. Július 4-én kezdődik a vár rendszeres löve­­tése és ezzel maga az ostrom, amelynek tíz nap múlva már nagyon érezhető volt a hatása. A külső falak repedezni, omladozni kezdtek, egy bástya leomlott, több külső őrtorony török kézbe került, a városban éhség és ragály pusz­tított, a védősereg pedig házról-házra küzdve mindinkább a védelem magjára, a fellegvárra kezdett visszaszorulni. Szilágyi Mihály sürgős segítséget kért Hunyaditól. Hunyadi ekkor a Péterváradon megalakított felmentő seregéből két csoportot alakít. Saját A nándorfehérvári csata 1456. július 14 — 22. 9

Next