Hadak Útján, 1977 (29. évfolyam, 330-335. szám)
1977-01-01 / 330. szám
gadták ki a polgármesteri székből. Egerből került Győrbe, ahol kezdetben a helyi napilap munkatársa, szellemes karcolatok írója volt és egyfelvonásos vígjátékát sikerrel mutatta be dr. Patak Béla társulata a győri Kisfaludy Színházban. Az első világháború előtt rohamos gyáripari fejlődés változtatta meg Győr társadalmi arculatát. A nagyipar gazdagai háttérbe szorították a kézműiparosok ősi polgári rétegét. A múlt tisztelete elhalványult s az új gazdagok irányították a város közéletét. Valló színes lélekkel győrivé lett s miután a törvényhatóság tisztviselői karába került, tudatosan készült arra, hogy majd polgármesterként megvalósíthatja kedvenc tervét: híddal kötni össze a Radó-teret a Püspökerdőhöz vezető területtel és az erdőt a város nemzeti parkjává tenni. Szociálpolitikai feladatok megoldása, munkaközvetítőhivatal, poliklinika szervezése és a Bedy Vince nagypréposttal együtt szerkesztett Győri Szemle fűződik nevéhez. E magas nívójú folyóirat Győr város múltjával és fejlődésének feladataival foglalkozott. Valló e közlönyben megjelent tanulmányaival honosította meg nálunk a várostudományt. — Bocsánat, de zárnunk kell — szólalt meg a kereskedő. Azóta enyém a könyv. Jól ismertem Győr társadalmának valamennyi rétegét, de a Győr géniuszától ihletett szerzők új távlatokkal gazdagították látásomat. Nem monográfia, sem régészeti, sem topografikus ismertetés, hanem egy város életrajzának új műfaja e könyv. A történelmi előzmények sorozatából csupán azokat az eseményeket idézik fel, amelyek befolyással voltak Győr fejlődésének menetére. A várost nem csupán térbeli jelenségként mutatják be, hanem életkeretként is. Vizsgálatuk a település térbeli és formai alakulásán túl, a minőségi fejlődésre is kiterjed. — Miért itt, ezen a helyen jött létre ez a város és miért nem másutt? — vetik fel a kérdést a szerzők. „A tatárok és az osztrák herceg támadása különösképpen súlyos károkat okozott Győr keleti részében, mely teljesen elpusztult. Lakói elszéledtek, legnagyobb részük a város nyugati részében telepedett le. Az ő helyzetüket kívánta V. István 1271 évi kiváltságlevelében rendezni. V. István privilégiumlevele első intézkedése a királyi Győr lakóiról, hospeseiről gondoskodott. A győri várban, a falakkal védett Káptalan-Győr területére helyezi el és egyben a székesfehérvári polgárok kiváltságaival ruházza fel őket. Ezzel mentesültek a királyi ispánok joghatósága alól." (Jenei Ferenc és Koppány Tibor „Győr” című könyvéből.) Fáradhatatlanul kutattak fel minden nyomot, amely feleletet adhatna, de a nyom végtelenül kevés. Az ország létével egyidős Győr majd minden évszázadiban tűzvész áldozata lett. Régebbi múltjából alig maradt írásos dokumentum. Sírboltozatok, pincemaradványok, megcsonkított telekkönyvek szolgáltattak némi feleletet arra, hogy a településiből miként lett városi szervezetté. Mi volt a Vár, a Váralja, és a Káptalandomb jogállása abban a viharos és szövevényes korszakban, amikor a török hódoltság után, császári hadak szállták meg és sanyargatták az országot. A földesúri jogaiban akadályozott püspököt székhelye elhagyására kényszerítették, miért is Szombathelyről kellett kormányoznia egyházmegyéjét, úgy, ahogy lehetett. Bécs gyarmatosító törekvésének szolgálatában a katonai igazgatás két emberöltőn át a várkapitány rabszolgájává és a várvédelem áldozatává tette Győr polgárságát. Idegen nemzetiségű zsoldosainak előjogokat biztosított. A XVII. század első éveiben, a 425 házból álló város házainak többsége így került azok tulajdonába. Az 1660. évi pozsonyi országgyűléshez intézett és a császári katonaság garázdálkodásáról szóló panaszból vett idézetben, egyebek közt, arról értesülünk, hogy: „A világ minden részéből kihozott segélyhadak már nemcsak a nép és jobbágyok, hanem az uraik, nemesek és papok birtokait is megtámadják, minden jószágot elrabolnak, a templomokat feltörik, a sírokat felássák, a kihánt csontokról és tetemekről, eddig hallhatatlan gonoszsággal, a halotti öltönyöket és ékességeket levonják, a gazdagokat ütik, verik, a nőket férjeiktől, gyermekeket szüleiktől, gyereklánykáikat testvéreiktől, ártatlan és szemérmes szüzecskéket családaiktól elrabolják és bordélyba hurcolva, meggyalázzák. A népek ezen csavargók megtámadásai által házaikból kifizetnek. .. Jobbágyok hegyek, havasok, erdők és kősziklák közt lappangva, ... a föld rejtőkeiből is kivonják és az öltönyeiktől megfosztottakat iszonyúan megverve, mezítelenül bocsátják szét. .. Az alispánokat, szulgabirákat kegyetlenül elverik ... Ennyi keserű szenvedés után daróccal és pokróccal ruházkodva, éhesen és rongyosan koldulásból lengenek.” A Győr örök dicsősége, hogy 150 év minden keserve és nyomorúsága ellenére is megmaradt magyarnak, virágzó magyar városok élvonalában. Mit írtak a 45 utáni Győrből a véleményük szabad nyilvánításában korlátozott szerzők? Új hidakról, lakónegyedekről közölnek néhány képet s a terror által megkövetelt magasztalást kijátszva, így írtak: „A város térbeli fejlődésétől és attól a városszemlélettől, gondolkodástól függ a jövő, amely a kor gazdasági és társadalmi rendjéből fakad.” 4