Hadak Útján, 1977 (29. évfolyam, 330-335. szám)

1977-01-01 / 330. szám

gadták ki a polgármesteri székből. Egerből került Győrbe, ahol kezdetben a helyi na­pilap munkatársa, szellemes karcolatok író­ja volt és egyfelvonásos vígjátékát sikerrel mutatta be dr. Patak Béla társulata a győri Kisfaludy Színházban. Az első világháború előtt rohamos gyáripari fejlődés változtatta meg Győr társadalmi ar­culatát. A nagyipar gazdagai háttérbe szorí­tották a kézműiparosok ősi polgári rétegét. A múlt tisztelete elhalványult s az új gaz­dagok irányították a város közéletét. Valló színes­ lélekkel győrivé lett s mi­után a törvényhatóság tisztviselői karába ke­rült, tudatosan készült arra, hogy majd pol­gármesterként megvalósíthatja kedvenc ter­vét: híddal kötni össze a Radó-teret a Püs­­pökerdőhöz vezető területtel és az erdőt a város nemzeti parkjává tenni. Szociálpoliti­kai feladatok megoldása, m­unkaközvetítőhiva­­tal, poliklinika szervezése és a Bedy Vince nagypréposttal együtt szerkesztett Győri Szemle fűződik nevéhez. E magas nívójú fo­lyóirat Győr város múltjával és fejlődésének feladataival foglalkozott. Valló e közlöny­ben megjelent tanulmányaival honosította meg nálunk a várostudo­mányt. — Bocsánat, de zárnunk kell — szólalt meg a kereskedő. Azóta enyém a könyv. Jól ismertem Győr társadalmának vala­mennyi rétegét, de a Győr géniuszától ihle­tett szerzők új távlatokkal gazdagították lá­tásomat. Nem monográfia, sem régészeti, sem to­­pografikus ismertetés, hanem egy város élet­rajzának új műfaja e könyv. A történelmi előzmények sorozatából csupán azokat az eseményeket idézik fel, amelyek befolyással voltak Győr fejlődésének menetére. A várost nem csupán térbeli jelenségként mutatják be, hanem életkeretként is. Vizsgálatuk a tele­pülés térbeli és formai alakulásán túl, a mi­nőségi fejlődésre is kiterjed. — Miért itt, ezen a helyen jött létre ez a város és miért nem másutt? — vetik fel a kérdést a szerzők. „A tatárok és az osztrák herceg támadása különösképpen súlyos károkat okozott Győr keleti részében, mely teljesen elpusztult. Lakói elszéledtek, legnagyobb részük a vá­ros nyugati részében telepedett le. Az ő hely­zetüket kívánta V. István 1271 évi kiváltság­­levelében rendezni. V. István privilégium­levele első intézkedése a királyi Győr lakói­ról, hospeseiről gondoskodott. A győri vár­ban, a falakkal védett Káptalan-Győr terü­letére helyezi el és egyben a székesfehérvári polgárok kiváltságaival ruházza fel őket. Ez­zel mentesültek a királyi ispánok jogható­sága alól." (Jenei Ferenc és Koppány Tibor „Győr” című könyvéből.) Fáradhatatlanul kutattak fe­l minden nyo­mot, amely feleletet adhatna, de a nyom végtelenül kevés. Az ország létével egyidős Győr majd minden évszázadiban tűzvész ál­dozata lett. Régebbi múltjából alig maradt írásos dokumentum. Sírboltozatok, pince­­maradványok, megcsonkított telekkönyvek szolgáltattak némi feleletet arra, hogy a te­lepülésiből miként lett városi szervezetté. Mi volt a Vár, a Váralja, és a Káptalandomb jog­állása abban a viharos és szövevényes kor­szakban, amikor a török hódoltság után, csá­szári hadak szállták meg és sanyargatták az országot. A földesúri jogaiban akadályozott püspö­köt székhelye elhagyására kényszerítették, miért is Szombathelyről kellett kormány­oznia egyházmegyéjét, úgy, ahogy lehetett. Bécs gyarmatosító törekvésének szolgálatában a katonai igazgatás két emberöltőn át a vár­kapitány rabszolgájává és a várvédelem ál­dozatává tette Győr polgárságát. Idegen nem­zetiségű zsoldosainak előjogokat biztosított. A XVII. század első éveiben, a 425 házból álló város házainak többsége így került azok tulajdonába. Az 1660. évi pozsonyi ország­gyűléshez intézett és a császári katonaság ga­rázdálkodásáról szóló panaszból vett idézet­ben, egyebek közt, arról értesülünk, hogy: „A világ minden részéből kihozott segély­hadak már nemcsak a nép és jobbágyok, ha­nem az uraik, nemesek és papok birtokait is megtámadják, minden jószágot elrabolnak, a templomokat feltörik, a sírokat felássák, a kihánt csontokról és tetemekről, eddig hall­hatatlan gonoszsággal, a halotti öltönyöket és ékességeket levonják, a gazdagokat ütik, verik, a nőket férjeiktől, gyermekeket szü­leiktől, gyereklánykáikat testvéreiktől, ártatlan és szemérmes szü­zecsk­éket családaiktól elra­bolják és bordélyba hurcolva, meggy­alázzák. A népek ezen csavargók megtámadásai által házaikból kifizetnek. .. Jobbágyok hegyek, havasok, erdők és kősziklák közt lappangva, ... a föld rejtőkeiből is kivonják és az öltö­nyeiktől megfo­szto­ttakat iszonyúan megver­ve, mezítelenül bocsátják szét. .. Az alis­pánokat, szulgabirákat kegyetlenül elverik ... Ennyi keserű szenvedés után daróccal és pokróccal ruházkodva, éhesen és rongyosan koldulásból lengenek.” A Győr örök dicsősége, hogy 150 év minden keserve és nyomorúsága ellenére is megma­radt magyarnak, virágzó magyar városok­ él­vonalában. Mit írtak a 45 utáni Győrből a véleményük szabad nyilvánításában korlátozott szerzők? Új hidakról, lakónegyedekről közölnek né­hány képet s a terror által megkövetelt ma­­gasztalást kijátszva, így írtak: „A város tér­beli fejlődésétől és attól a városszemlélet­től, gondolkodástól függ a jövő, amely a kor gazdasági és társadalmi rendjéből fakad.” 4

Next