Hadak Útján, 1982 (34. évfolyam, 360-365. szám)
1982-01-01 / 360. szám
rika valóban elkezd fegyverkezni, a Szovjetunió aligha lesz képes lépést tartani vele. A politika változatlanul dogmákhoz és doktrínákhoz van kötve. Nyugati segítség nélkül minden összeomolna a szovjet orbitusban, mely nemcsak technológiára, hanem nyugati kenyérre is szorul. Lengyelországban ez most természetes, de nem természetes Európa egyik leggazdagabb agrárországában, Romániában, hogy az emberek a szó szoros értelmében éheznek és nyugati szeretetcsomagokra szorulnak, és másutt is mindenütt áruhiány van. Ez jóra nem vezethet. Századokon át készítették elő szellemileg a francia forradalmat, de az ,a párizsi pékek sztrájkja következtében tört ki! Erre is gondolnia kellene a Kremlnek. A világ megmozdult és innen a zűrzavar. A kommunizmus atyjai, Marx és Engels nem voltak hivatásos forradalmárok, valójában békés úton akartak az akkori munkásosztály igazi nyomorúságán segíteni. De tanaikat dogmatizálták, kiforgatták, meghamisították, elárulták, mindent hazugságokra építettek fel és azokat hitvallássá emelték. Ebből született a sztálinizmus. És itt néhány a polikában és tudományban szokatlan, valószínűen megengedhetetlen kérdést szeretnék felvetni: „Mi történt volna, ha“ — Lenin betartja ígéreteit és a cári önkény megsemmisítése után valóban autonóm munkás- és paraszttanácsokat létesít. Ha a megalakított tanácsköztársaságokat, nemzetiségi régióikat stb. valódi önkormányzatokkal látja el és így egyesíti őket a Szovjetköztársaságok uniójában? Ha már ő megnyitja a kapukat Nyugat felé és minden téren tiszteletben tartja a beígért szabadságjogokat. És mi két volna, ha Sztálin betartja kötelezettségeit, melyeket Jaltában és Potsdamban írt alá? Ha a megszállás alá utalt keleteurópai államokban valóban csak a nemzeti szocializmust irtja ki és nem vezeti be helyette durva erőszakkal a kommunizmust? Ha a békeszerződések aláírása után valóban kivonja csapatait ezekből az országokból?! Az általa leágazott országok minden erőfeszítést megtettek, hogy modern demokráciát és jó szociális viszonyokat teremtsenek maguknak ! Nem járt volna így a gazdaságot is beleértve jobban a Szovjetunió is? Nem kellett volna szakadatlanul Lázadóktól tartania vagy azokkal küzdeni. Az ötvenes években valószínűen más győztes megszálló hatalmak is ha nem is oly brutálisan de elnyomták volna a lázadásokat Berlinben és Poznanban. Az ilyesmit mindenfélemegszálló hatalom teszi és egyebet bajosan is lehet. De miért nem vonták ki a szovjet csapatokat az osztrák államszerződés után Magyarországról is? Semmiképpen nem került volna 1956 októberére sor, hanem a széthulló és kormányképtelen kommunista párt helyett egy szocialista vagy szociális-demokrata kormány került volna uralomra. Így diákok, munkások és gyerekek kiverték az országból a „legyőzhetetlen“ Vörös Hadsereget, és napok alatt megsemmisítették a kommunista uralmat. A Nagy Imre kormány csak semlegességet kért és kész volt reformokra. A szabadságharc kétségkívül gyógyíthatatlan sebeket ütött a Szovjetunión és az elvesztette az arcát“. Miután a Nyugat nem mozdult, következett november 4-e. Ez ideológiai és politikai követelmény volt. De miért gázolták le a békés és kommunista Prágai Tavaszt? Nem lett volna okosabb és hasznosabb átvenni Dubcekék reformeszméit? És miért a lengyel munkásság ismételt véres leverése? Miért ma a katonai diktatúra? A Szovjetunió hatalmi helyzete ezzel nem javult, hanem lényegesen rosszabbodott. Ma az egész világ szembefordul vele és az erősebb nála! Pedig nem kellene más, minthogy a szovjetkommunizmus vészesen süllyedő léghajójából kidobják a számára életveszélyes terheket: a dogmákat, doktrínákat, hibás és hazug tanokat és egész őrült, túlélt és elavult rendszerüket. Ebben az esetben Brezsnyev jogosan hirdethetné a világbékét. Borbála napján, dec. 4-én a szétszórtságban élő régi tüzérbajtársak fegyvernemük nemes hagyományaira, háborús helytállására és hősi halottaira emlékeztek. Számos helyen szűkebb bajtársi körben vagy más bajtársakkal és barátokkal rendezett társasvacsorák keretében jöttek össze. A körlevelet v. Almay Béla vk. ezds. (Sao Paulo) írta, mellékelve hozzá a „Végvári harcos“ (v. Koltaváry Dénes, Los Angeles) „Borbála tekercsének“ régies veretű rigmusait. — Párizsban népes bajtársi vacsorán Máthé Jenő csap,vezető les, üdvözölte az egybegyűlteket, a „Borbála tekercsét“ Jelena Ferenc olvasta fel.