Hadak Útján, 1988 (40. évfolyam, 396-401. szám)
1988-01-01 / 396. szám
vekből, politikai perek aktáiból a lapok hasábjaira kerültek. A baj csak az, hogy nagyon későn, tragikusan későn. Akkor mondták ki nyíltan, hogy a társadalom beteg, amikor talán már haldoklik. A szocializmus mindenesetre nagyon rossz bőrben van. Csak abban bízhatunk, hogy a végső veszélyben — mint történelmünk folyamán annyiszor — megmutatkoznak népünk igazi értékei és felkészületlen vezetői ellenére is kiutat talál a zsákutcából, ahová jóhiszeműsége és az újraéledő terrortól való félelme juttatta. Egy naplótöredék bizonyítéka Gosztonyi Péter svájci történész a müncheni „Új Látóhatár“ c. negyedévenkint megjelenő folyóirat 3/1987 számában egy német háborús naplótöredéket ismertetett, melynek magyar vonatkozásait történelmi jelentőségűnek mondhatjuk. A „ történelmi“ jelző egyetlen körülményre vonatkozik: Igaz-e a hazai marxista történészek mindmáig imamalmok módjára pergetett állítása, az ún. „kassai provokáció“? Az ugyanis, hogy hazánk tragédiájának első állomását, az 1941. évi kassai bombatámadást, a magyar és német vezérkarok kéz-kézben tervezték? A „kassai provokáció“ hazai zászlóvivőjének, ölvedi ny. hadtörténész ezredesnek kedvenc jelzőjét használva, a néhai dr. Schramm professzornak Gosztonyi által most közzétett naplótöredéke ezen állítás: „perdöntő“ cáfolata. Azok, akik szívükön viselik az egykori katonai vezetésünk emberi tisztességének „right, or wrong“ tisztázását, az ismertetésért köszönettel tartoznak mind Gosztonyi Péternek, mind az „Új Látóhatár“ szerkesztőségének. Gosztonyi Rómában kiadott (és 1987 januári számunkban méltatott) (1) könyvének kiegészítése az a müncheni Негр kiadó által közzétett három kötet (2) amelyekben Gosztonyi mozaikokat közöl a birtokában lévő érdekesebbnél érdekesebb interjúk, hiteles leírások sokaságából. A müncheni „Nemzetőr“ 1978 májusi számában megjelent sajtóismertetésem hiányolta, hogy a berni történész eddig nem kerített sort a birtokában lévő Schramm-féle naplótöredék közzéttelére, holott az - szerintem — az egykori honvéd katonai vezetés szerepét illetően talán a téma legérdekesebb és legértékesebb „okmánya“. Gosztonyi ismertetése a „Új Látóhatár“-ban, most „látszólag“ (3) ennek a felszólításnak tett eleget. Miről is van szó? Amint azt Gosztonyi szóbanforgó tanlmánya kimerítően ismerteti, a legfelső német katonai vezetés — tehát a hitleri főhadiszállás — a részben magyar felségterületen át indított 1941 tavaszi balkáni hadműveleteinek a honvéd vezérkarral való összhangolására. Himer tábornok vezetése alatt, egy összekötő törzset rendelt Budapestre. Ez a törzs még a kassai bombatámadás idején, sőt azt követően további néhány hétig működött. Operatív természetű szervről lévén szó, a tábornok törzse eseményeit napról-napra rögzítő hadinaplót (Kriegstagebuch, KTB) vezetett. Ez parancsőrtisztjének, dr. Percy Ernst Schramm ideiglenesen ténylegesített kapitánynak (Rittmeister) (4) feladata volt. Schramm a polgári életben európai hírű történész volt a Göttingen i egyetem középkori történelem tanszékének vezetője. A háború elején önként jelentkezett katonai szolgálatra és mindvégig képesítésének megfelelő beosztásokban szolgált. A hadinapló vezetésével kapcsolatos szerepéről részletesen beszámol a kassai eseményekről szóló dokumentációm XXII. fejezete (5). Itt az érthetőség kedvéért csak ezeket ismétlem. A háború után a KTB először a Koblenz-i levéltárba (Bundesarchiv), majd onnét az összes katonai vonatkozású papírokat őrző Freiburg-i hadilevéltárba (Kriegsarchiv) került. Itt akadt a kezembe. A naplóhoz csatolt hivatalos feljegyzésből (Akternotiz) megállapítható, hogy Schramm a KTB átadásakor kb. 40 oldalt visszatartott. Ezek a lapok éppen a kassai bombázással és az azt követő eseményekkel kapcsolatosak, ezért megkíséreltem a dolgoknak utánajárni (6). Kitűnt, hogy a szóbanforgó oldalak Schramm azon magánnaplójának részei, amelyeket a professzor a hivatalos KBT- vel párhuzamosan vezetett és amelyekben az eseményekre vonatkozó magánvéleményét a saját számára (!) rögzítette. Halála után fia, dr. Gottfried Schramm, a freiburgi egyetemen ugyancsak a történelem tanára, ezeket az oldalakat a hamburgi Állami Levéltárban (7) helyezte el. Erről Gosztonyi Pétert értesítettem, aki a fiatalabb Schramm professzor én .