Hídfő, 1959 (12. évfolyam, 298-320. szám)

1959-01-25 / 298. szám

HÍDFŐ pakisztáni éhezőnek és az arab nomád­nak, hogy most feje fölött ott kering az a bizonyos szovjet holdrakéta ? Ki lett boldogabb, szabadabb, emberebb ? A moszkvai utcán és a budapestin nyilvánosan táncolnak a kamasz kölykök és a szovjet propaganda által felvadított kamasz­lányok. Miért ? Maguk sem tudják. Lesz-e egy falat kenyérrel, vagy egy seprűnyéllel több azáltal, hogy a szovjet rakéta megkerüli a Napot ? És lesz-e több szabadság, emberségesebb élet itt e földön azáltal, hogy a szovjet technika pillanatnyilag túlszárnyalta az amerikait ? Végzetes és sorsdöntő kérdések ezek. Szinte madáchi méretekben figyelmezte­tik a Föld lakóit, hogy itt a magunk nyomorult sárgolyóján kell elrendezniök mindent, mielőtt az égbe könyökölnék önmagukat. Amíg ezen a keserű levében forgó glóbuson nincs szabadság, nincs igazság, amíg rabnépek százmilliói nyögik a szovjet járműt, addig hazugság, csalás minden szovjet­ dicsőség, minden szovjet­ siker, de minden nagyképű „ nyugati demokrácia ” is. Addig, amíg a Földön Amerika és a Nyugat szellemi fegyverekkel, holdrakétáknál nagyobb erkölcsi fölénnyel nem tudja meg-Mire ezek a sorok megjelennek, sőt, szétfutnak a világ minden részébe, egész bizonyosan befejeződött a fő-fő szovjet-örmény , Mikoyan new-yorki látogatása. Egyetlen probléma, ami minden embert érdekel, hogy vájjon milyen erkölcsi alap az, amelyen a szabadság keresztes­ vitéze, a beteg és öreg Eisen­hower kezet ráz a világforradalom, diktatúra és emberölés szmokingos szov­jet képviselőjével? Igen ! 1944 februárjában így koccintott Yaltában Roosevelt Sztálinnál a mai rabnépek vesztére. 1945-ben Truman ugyanilyen daliásán állt Potsdamban a „ good old Joe ” oldalán, hogy utána kiűzzenek hazájából 18 millió európait. támadni a népgyilkosok és emberírtók klasszikus hazáját a Szovjet­ Uniót, addig öngyilkos, ostoba mese minden, amit az úgynevezett nyugati szabadságról szajkóznak Voice of America-k és Free Europe Rádiók. A világharcot nem lehet megnyerni holmi holdkóros sputnik-elmebajjal. Itt kell győzni a Földön, a realitások istenadta talaján és itt fogunk győzni a krisztusi idealizmus fölényével, amely túlél minden rakéta hatótávolságán és minden keleti, vagy nyugati materializ­muson. A Szovjet­ Únió kiszabadíthatja vala­honnan a technika bolond ördögét, de nekünk a nyugati agycsőd pusztaságaiban is el kell kiáltanunk : nincs tiszteletünk, nincs semmiféle csodálatunk e lopott technikai mesterművek iránt. A börtö­nökből a rabokat szabadítsátok ki, a katorgákból az internáltakat, a vasfüg­göny mögül a rab százmilliókat! Azután — de majd csak azután — mi is kezdünk hinni abban, hogy egy rakétával megközelíthetjük az Istent, aki abban a Végtelenségben lakik, ahova nem ér fel sem amerikai, sem szovjet rakéta. MIKOYAN NEW-YORKBAN Az elbai nagy találkozásnál — megvan az egykori fénykép ! — Mr. Eisenhower ötcsillagos hadvezér ugyanilyen vodkás pohárral ünnepelte Zsukov barátja társaságában a „ keresztény kultúra győ­zelmét ” a levert Európa romjain. Mi is lesz annak a vége, ha 14 évvel a keserves tapasztalatok, végleges kiáb­rándulások után az amerikai politika stupiditása és amoralitása még mindig alkalmat ad a világgyilkosoknak, hogy frakkban és glace kesztyűben a Fehér Házban úgy jelenhessenek meg, mint a humanizmus és filantrópia ma született angyalai ? Mikor jut el már a nyugati világ addig a felismerésig, amit Herczeg Ferenc Byzáncában a halálig hű zsoldos­vezér mond az utolsó byzánci császárnak, 1959. január 25. Konstantinnak : — Felség Konstantin ! Ne ereszd be ide a szultán követeit. Mert ha lépésük végigkopog a byzánci kövezeten, királyi almafád minden termését a félmarkodban viheted el innen. A new-yorki és washingtoni kövezeten ott kopog már a moszkvai szultánátus elsőszámú követének a lépte. Nincs erkölcsi megvetés. Nincs bojkott! A Fehér Házban — talán éppen a Füg­getlenségi Nyilatkozat berámázott, eredeti példánya előtt ott áll Mikoyan és Mr. Eisenhower. S az örmény azt mondja Washington, Jefferson, Lincoln utódának : Business is business! És egyikük sem veszi észre, hogy öt földrész undora, megvetése áll a jelenet mögött. * * * Mikoyan Amerikában, a hivatalos Amerika részéről, de különösen a nagy­tőke körében kedvező fogadtatásban részesült. Ez a kedvező fogadtatás ismételten bebizonyította azt, hogy a Wall Street és Moszkva között teljes az együttműködés. A bolsevizmust a zsidó bankházak pénzelték, amikor bukás előtt volt mindig segítségére siettek. Most ismét gazdasági csőd előtt áll Moszkva. A zsidó bankházak ismét felajánlották segítségüket megmentésére. A zsidó sajtó mindent elkövetett, hogy Mikoyant kedvezően fogadja az USA népe. Ennek dacára Mikoyan amerikai útján bárhova ment, mindenhol a tün­tetők tömege fogadta. Mikoyant, a tömeggyilkost Sztálin bankrabló társát, Magyarország egyik hentesét záptojások­kal, szitkozódó kiáltásokkal fogadta a nép. A sajtó nem hallgathatta el a sorozatos tüntetéseket Mikoyan ellen, azt tette tehát, hogy lebagatellizálta. A tüntetések megrendezésében előljárt Amerika magyarsága, amelyért minden dicséret megilleti. Mikoyan elleni tüntetések lefolyásáról több amerikai városból kaptunk tudósí­tást. Helyhiány miatt csak a clevelandi tüntetésről adunk vázlatos képet. Cleveland magyarsága a Mikoyan elleni tüntetést központilag szervezte III. Dömötör Tibor vezetésével, amelyben részt vettek az összes clevelandi nemzeti

Next